El kell fogadnunk, hogy tőlünk nagyon különböző emberek is élnek akár a közvetlen közelükben. Ugyanúgy néznek ki, mint mi, vagyis külső jellemzőik nagyjából hasonlóak, éppen csak abban térnek el, hogy aljasok, buták, irigyek. Ezek a belső tulajdonságok azonban nem mutatkoznak meg kívülről és talán viselkedésükben sem azonnal tör felszínre. Márpedig sok olyan ember van, aki abban látja a boldogságot, hogy máson köszörülheti a nyelvét, ha butaságokat terjeszthet, ha ellenséges hangulatot szít ki néhány mondatával, provokál, ha összetűzést kelthet. Az ilyen aljas emberek számára az ad igazi örömöt, ha kizökkentheti kiszemeltjét a lelki nyugalomból. Ez nemcsak örömet okoz, de mintha erejét is ebből nyerné. Az élteti, ha mást is bánthat, megalázhat. Még nagyobb energiát kap, ha közönség előtt teheti ezt meg.

Tényleg van olyan ember, akinek más bántása okoz örömöt? A válasz: van ilyen ember. Sok esetben arról van szó, hogy ezeknek az embereknek nincs rendben az életük. Saját frusztrációnak vészkiáltása és megnyilvánulása ez, amelyet másra vetítenek ki, így próbálják meg kiélni saját negatív élményeiket, tapasztalataikat. Ha nekik fájt, fájjon másnak is.

Az aljas ember is egy áldozat, nem csak az, akinek az életét megkeseríti. Az ilyen embert messziről el kellene kerülnünk, de erre nincs mindig lehetőség, mert nem biztos, hogy azonnal kiderül igazi valójuk. Ha szembeszegülünk a gonosszal, az olyan, mintha olajat öntenénk a tűre és a viszály csak egyre nagyobb lehet. Csakhogy az sem megoldás, ha csak tűrünk, nyelük, meg sem szólalunk. Reménykedhetünk abban, hogy majdcsak abbahagyja, ám ezt is tekintheti kihívásnak az ilyenfajta ember.

Ha sehogy sem lehet kikerülni egy gonosz személy látóteréből, akkor bizony számítani kell a megnyilvánulásaira. Megalázás, irigység, intrika, gonoszság az, amit tapasztalhatunk, ami nagyon bántó lehet, de ha nincs alapja annak, amivel bánt, akkor a saját lelkiismeretünk rendben van, máséval kár foglalkozni. A legnagyobb fegyverünk a butákkal szemben, ha udvariasak, de elhatárolódóan ridegek vagyunk. Ha nem rúgunk labdába, könnyen provokációba kezdhetnek. Ekkor kell hatalmas önerőt abba fektetni, hogy ne szálljunk bele a buta és lealacsonyító játékukba, hiszen akkor mi sem vagyunk különbek.

Ha a provokáció ellenére is meg tudjuk őrizni nyugalmunkat, akkor kikerültük a csapdájukat, és ha oda a játékszer, akkor talán a motivációjuk is alábbhagy.

A buta és gonosz emberek közelségét, a velük való találkozást nem mindig tudjuk elhárítani, így a legnagyobb fegyverünk az lehet, ha képesek vagyunk megőrizni önuralmunkat és hidegvérünket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!