Ma is vannak olyan munkák, amelyeket talán csak azért emlegetünk gyermekeink számára, hogy nagyobb motivációt jelentsen számukra a tanulás. A mások szemetének összeszedése, a kukák kiürítése nem a leghálásabb munkakört jelenti, mégis örüljünk annak, hogy valaki ezt is megcsinálja. A régi korokban azonban voltak olyan hivatások, amelyek ma már nem létezők. Mivel az ember gyarló, így bűnöket is elkövet, a bűnevőknek pedig volt dolguk rendesen. Bizony a múltban létezett egy olyan hivatás, hogy bűnevés. Ez a személy magára vállalta mások bűneit. Bűnbocsánat nélkül meghalni félelmetes volt a régi kor emberei számára, hiszen aki nem nyert bűnbocsánatot, annak szelleme a halála után bolyongott, nem talált nyugalomra. Aki pedig holtként az élők között marad, azt csak bajt hoz rájuk, vagy betegséget. Ha pedig valaki nem kapott bűnbocsánatot, akkor nemcsak a szellemétől tartottak a többiek, hanem a még élő rokonoktól is, ezért nagyon sok esetben az egész család életét megkeserítette az, aki nem részesül bűnbocsánatban. Kiközösítették a családot is. Ennek elkerülése érdekében jött létre egy új hivatás. Egy ember, aki magára vállalja más bűneit.

A bűnevő a felkérés után olyan rituálét folytatott, amely során a haldokló vagy a már halott személy mellkasáról evett meg egy darabka süteményt, kenyeret. A középkorban úgy hitték, hogy a bűn és a lélek is a mellkason keresztül távozik az emberből, ám míg a lélek szabadon tud távozni, a bűnt felfogja a kenyér vagy a sütemény, amelyet a bűnevő magába fogadott.
Amikor nem egy személyen, hanem annak házán volt rontás, akkor is a bűnevő segítségét kérték és már a ház előtt megkezdte a bűnevést. Még a házon kívül kellett elfogyasztania a bűnt magába fogadó kenyeret és sört, majd átvette a rontást.

A bűnevő feladata nem volt hálás. Ugyan megmentette az embereket bűneiktől, de éppen azért tartott tőle mindenki, mert már annyi bűnnel volt dolga. Ez azt jelentette, hogy a sok ember megmentése a bűntől, sok bűn terhének cipelésével is járt, így a másokat megszabadító embert is kiközösítették. A bűnevő nem is élt egy közösségben más embertársaival, csak az arra kijelölt helyen húzhatta meg magát, mint egy számkivetett. Maga a bűnevő személye is olyan volt, mintha rontás lett volna rajta.
Abból a szempontból sem volt hálás a bűnevő munkája, hogy ha nyomorúságos idők jártak, és a baj nagyobb közösségre is kiterjedt, a bűnevőt hibáztatták mindenért. Nem egyszer boszorkányként kivégezték a bűnevőt.

A bűnevés ősi rituálé, amely később foglalkozássá vált, de a Balkánon még a mai napig érvényben lévő szokás. Ez utóbbi esetben azonban a bűnevés személyei a fennmaradó családtagok.

Ha tehát úgy érzed, hogy a munkád nem a legjobb, akkor gondolj bele, milyen kirekesztő, hálátlan feladatot látott el egy bűnevő. Egyből más fényben fogod látni a saját munkádat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!