Ki ne esett volna már abba a hibába, hogy önmagát máshoz hasonlította? Ha azt gondolod, hogy a pozitív értelembe történő hasonlítgatás jobb, mint a negatív, akkor tévedsz. Mindenképp olyan érzelmi hullámvasútra ülünk fel, amivel magaslatokat és mélységeket is meg lehet járni.

Sejthető, hogy mással összehasonlítani önmagunkat nem jó és nem is szükséges. Mindenki egy külön világ, hihetetlenül egyedi minden nagyképűség nélkül. Vannak köztünk sikeresek, kevésbé sikeresek, vagy szépek és kevésbé szépek. Van, ami ellen és amiért tudunk tenni, másra nincs ráhatásunk, hanem egyszerűen ezt dobta a sors.

Amikor kevésnek érezzük saját teljesítményünket, magunkat, de azt tapasztaljuk, hogy valaki milyen sikeres ugyanabban, akkor csak megerősíti bennünk az érzést, ez pedig kétségbeesésre ad okot. Ellenben ha úgy érezzük, hogy valakivel szemben fölényben vagyunk, az boldogságot eredményez.

Tisztázni szükséges azt, hogy mindig van nálunk jobb és rosszabb is. De ugyanígy mindig lesz nálunk szebb és csúnyább is. Eleve nézőpont kérdése annak megítélése, hogy kinek mi tetszik jobban. Abban is biztosak lehetünk, hogy mindenki értékes, és mindenkiben van valami szerethető. Önmagunk elfogadásán és önmenedzselésén van a nagyobb hangsúly, ugyanis van, aki sokkal jobban tudja kínálni előnyeit és jól leplezi hiányosságait. Akire ez nem mondható el, kevésbé válik népszerűvé. Attól még abban a személyben is számos pozitívum rejlik. Éppen emiatt teljesen felesleges összehasonlítani önmagunkat másokkal.

Az összehasonlítás egy saját magunk által állított csapda. Annyira figyelünk másokra, hogy magunkról felejtkezünk meg. Az élet egyik nagy leckéje, hogy nemcsak azt kell elfogadnunk, amit az élet nyújt nekünk, hiszen az már a következő lépcsőfok. A legalján az szerepel, hogy el kell fogadnunk saját magunkat. Ahelyett, hogy más életébe igyekszünk belelátni, azt az energia befektetést magunkra kellene összpontosítani.

Nincs más, csak mi magunk. Érdemes számításba venni, hogy éppen hol tartunk az életünkben. Mit szerettünk volna elérni, és most hol tartunk? Szembesítsük magunkat magunkkal: mi az, amit megtettünk annak érdekében, hogy boldogok legyünk? Min lehetne még változtatni azért, hogy életünk boldoggá váljon? Adjunk magunknak válaszokat, és már arra eszmélünk, hogy nem foglalkoztunk más életével. Felemelő érzés nem másnak megfelelni, hanem saját magunknak. Nem lényeg, hogy a körülöttünk lévők hogyan vélekednek rólunk akkor, ha abban, amiben vagyunk, az jó. Megnyugtathatjuk magunkat, hogy tökéletes nincs, de meg lehet próbálni minden tökéletesíteni, javítani. A hibák is inkább nevelő célzatú leckék, amelyek az utunkra terelnek.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!