Ahelyett azonban, hogy a szőnyeg alá sepernéd a problémákat a legjobb, ha megéled a nehézségeket. Nem lehet úgy tenni, mintha nem is lenne problémánk, főleg akkor, ha azzal ébredünk, azzal fekszünk, frusztráltak és feszültek vagyunk amiatt, hogyan oldjuk meg a helyzetet.

A fájdalom az élet része. Számtalanszor fáj valamink, de a fájdalom jelzés lehet arra nézve, hogy ahol most vagyunk az nem jó, valamit tennünk kell annak érdekében, hogy megszüntessük a baj forrását. A fizikai fájdalom is ezt jelzi, de a lelki is. A lelki fájdalmakat is meg kell élni. Sőt a legmélyebb pontig el kell jutni azért, hogy aztán meggyászolva, elengedve, elfogadva tudjunk tovább haladni az utunkon. A legmélyebb pontig eljutni kínkeserves lehet. Még a legnagyobb fájdalom esetén is találni kell valamit, amibe kapaszkodhatunk, amiben bízhatunk. Ha nem hiszünk abban, hogy lesz ennél jobb, akkor magát az életet engedjük el. Ha így teszünk, akkor saját magunkat sem tartjuk méltónak az életre. Hinnünk kell abban, hogy ez az állapot csak ideiglenes. Szenvedős, kínlódós, fájdalmakkal teli időszak lehet, de minden ahhoz járul hozzá, hogy erősödjünk. Hinni kell abban, hogy éppen jókor fog megjelenni a segítség, mint ahogy abban is, hogy ami történik, az nem véletlen. Minden az erősödésünk, a fejlődésünk érdekében történik. Ami nem öl meg, az megerősít, így tartja a mondás, de még Müller Péter is úgy gondolja, hogy „Minden újjászületés előhírnöke a baj, a megrendülés.”

Senki nem szereti, ha az élete romokban hever, ha gyászolnia kell valakit, de az élet nem a mi szabályaink szerint halad, azt nekünk kell követnünk, nekünk kell felvennünk azzal a lépést és alkalmazkodni hozzá. Amikor egy kilátástalan helyzetben egy helyben toporgunk, és egyáltalán nem látjuk, hogy mi lesz a megoldás, sőt még azt sem tudjuk, hogy mi lenne a legjobb következő lépés, akkor is lehet olyan megérzésünk, hogy valami jobb vár ránk. Nem tudjuk, hogy micsoda, de a katasztrófahelyzet ellenére is érezhetjük, hogy ez a helyzet csak ideiglenes, és mintha valami jó lenne készülőben. Bármennyire nem látjuk még, hogy mi is az a jó, hagyjuk ezt az érzést magunkban áramoltatni. Ne nyomjuk el, ne sajnáljuk magunkat a jelenlegi káoszért. Minden azért van, hogy az utunkra tereljen, mert az, amin jelenleg lépdelünk, nem a jó nyom.

A legnagyobb probléma átélésekor számos dolog kiderülhet. Ilyenkor megismerjük saját erőnket, megtudhatjuk, hogy ki az, akit igazi barátnak nevezhetünk. A legnagyobb probléma átélésekor olyanok fognak nekünk hátat fordítani, akikre nem is gondoltunk volna. Mintha kést szúrnának az ember szívébe, mégis egy újabb leckével és nagy igazsággal gyarapodunk. Ám a világ rendje nem ettől fog megborulni, minden ugyanúgy zajlik tovább. Tisztább képet kaphatunk saját magunkról, a környezetünkről. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy erősödjünk. Dönthetünk úgy, hogy befordulunk, és sajnáljuk az életünket, önmagunkat, hogy milyen gonosz velünk a sors és mindenki más is, vagy felszívjuk magunkat, új ötletekkel állunk elő. Mert kell valami, ami motivál, hogy előre haladunk, ne visszafelé, és ne is az egy helyben topogás, az önsajnálat legyen a jelenünk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!