Jump to content

Tévedni emberi dolog, vagy teljes csőd?

2018. 11. 12. 19:00

Tévedni emberi dolog. Ezt tartja a mondás, és ezt tanuljuk gyermekkorunkban is, hiszen csak az tévedhet, aki cselekszik is. Senki sem tökéletes, és még a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem biztos, hogy úgy sikerül minden, mint ahogy szeretnénk.

A gyerekek őszinték, készek a felfedezésre, a cselekvésre. Eközben megtapasztalják, hogy minden igyekeztük ellenére sem biztos, hogy sikerül elképzelésüket megvalósítani. Hozzájárul fejlődésükhöz ez a fajta tapasztalás, hiszen átélik, hogy az élet nem mindig szivárványos.

A gyerekek kreatív kis lények, és egészen addig működik kreativitásuk nagyja, amíg iskolába nem járnak. Az a hely, ahol a tudást adják számukra, annyira irányított és szervezett, hogy saját kis világuk, kreativitásuk nem működhet, mert különben egyáltalán nem férnek bele a normába. Az iskolában a bal agyfélteke fejlesztésére koncentrálnak, a kreatívabb gondolkodásért és alkotásért felelős jobb agyféltekére nem fektetnek akkora hangsúlyt. Ezért lenne szükséges, hogy egy-egy helyzetre, feladatra máshogy is rátekinthessenek a gyerekek. Ők még mernek próbálkozni, ami olykor tévedéssel járhat. Meg merik közelíteni a feladatot egy egészen más útvonalon is, amely során újat tapasztalhatnak. Éppen erre lenne szükségük.

A tévedések életünk részei. Felnőttként ez az, amitől szeretnénk magunkat és gyermekeinket is megóvni, pedig nem kellene. A tévedéstől, hibázástól való félelem azt jelenti, hogy meg sem próbálunk cselekedni. Mint már írtuk: aki cselekszik, csak az tévedhet. Mit gondoltok, hogy mire valóban felszállt az első repülőgép, azt mennyi próbálkozás, konstrukció előzte meg? Tudósok sora kísérletezett a repüléssel és az ahhoz szükséges eszköz megalkotásával, mire eljutott odáig az emberiség, hogy egy gép biztonsággal levegőbe emelkedett. Mára már teljesen természetes. A hibázások, a nem megfelelő működés késztette a szakembereket arra, hogy tökéletesítsenek elképzeléseiken, terveiken.

Hibázni nem rossz. Nem a legjobb érzés, ha a szándékunk ellenére sem úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy terveztük, de abból a tanulságot kell levonni, és beleépíteni az életünkbe. A következő alkalommal, már több információ birtokában cselekedhetünk, elkerülve az előző hibákat.

A felnőttek már tapasztaltak ebben a világban, mégis tévedhetnek. Ezt a lehetőséget meg kell hagyni gyermekeinknek is, hiszen ezek azok, amelyek változtatásra, gondolkodásra, más út választására készteti őket.

Arról is vannak ismereteink, hogy néhány kimondottan nagy elme az iskolai tanulmányait döcögősebben végezte. Csak abból teljesített jobban, ami a szívéhez közelebb állt. Az iskola nem feltétlenül támogatja a máshogy gondolkodókat. Beskatulyázottan kellene minden gyerkőcnek működnie. Aki mégsem úgy viselkedik, az a meg nem értettek közé tartozik. Egyszóval fontos lenne, hogy minden kicsi embert külön egyéniségként kezeljünk az oktatási rendszerben és személyre szabottan, egyéni képességikre építve kellene oktatásban részesíteni. De ha a suliban erre nincs lehetőség, akkor otthon kell a kibontakozás lehetőségét biztosítani.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)