Hányszor történt már az életünkben, hogy egy-egy esemény váratlanul berobbant az életünkbe. A megszokott, nyugalmas napokat szinte fenekestől borította fel. Idő kellett ahhoz, hogy egyáltalán felfogjuk, mi is történik velünk és körülöttünk, és talán még több időre volt szükség ahhoz, hogy arra megfelelően reagáljunk, és ha kell, megoldást találjunk rá. Több vagy kevesebb idő után azonban, mintha az egész történés értelmet nyert volna. Rádöbbentünk, hogy miért kellett annak megtörténnie. Mintha ok-okozati viszony lett volna az események között.

Nemcsak az eseményekkel van ez így, hanem az életünkben (újra) megjelenő személyekkel is történhet hasonlóan. Szokták mondani, hogy bárki, akivel kapcsolatba kerülünk életünk során, annak oka van. Vagy ők tanítanak számunkra valamit, vagy mi tanítunk. Egyes személyek azonban sokkal mélyebben hatnak ránk, és fordítva. Talán éreztél már te is olyat, hogy még csak kis ideje ismertél meg valakit, de mintha sokkal régre nyúló kapcsolatról szólna. Megláttál valakit, és úgy érezted, hogy valahonnan ismerős annak ellenére, hogy sosem volt egymással semmilyen kapcsolatotok. Még erősebb igazolást kaphattál erről, ha a másik fél is hasonló érzésről számolt be. Ez a felismerés talán mindkettőtökben csak megerősíti annak érzését, hogy a köztetek lévő kapcsolat különleges. Mindegy, hogy baráti vagy párkapcsolatról van szó, de olyan erős szálak kötnek össze, mely talán egyedülálló az életedben.

Az ilyenfajta egymásra találások általában a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben történnek. Látszólag semmi előjel nélkül lépnek be az életünkbe olyan személyek, akikről szinte azonnal érezzük, hogy komoly keresnivalója van nálunk, és fordítva. Láthatatlan erős szálak húzzák egymáshoz azokat a személyeket, akiknek dolguk van egymással. Az emberek - mindegy milyen minőségben - jönnek-mennek az életünkben. Van, aki hosszabban elidőzik környékünkön, van, aki olyan hirtelenséggel tűnik el, mint ahogyan megjelent. Azok a személyek, akikkel szemben az az érzésünk, hogy okkal toppantak be hozzánk, ugyanúgy maradhatnak csak rövid időt mellettünk. Azért csak rövidke időre kellettünk egymásnak, mert ennyi idő alatt adtunk-kaptunk át egymásnak tanításokat. Az előre elrendelt kapcsolatok azonban mások. Az egymásra találás után nagyon gyorsan egy olyan pontra jutnak, amely különleges magaslatokba emelkednek, és ettől fogva mindig is részei leszünk egymás életének. Valamilyen erős kapocsnak köszönhetően akkor is visszatalálhatunk egymáshoz, ha eltávolodtunk a másiktól. Talán azért van ez így, mert még nem tanultunk meg egymástól mindent? Dolgunk van egymással?

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!