Abban az állapotban, amikor a párok mámorban úsznak, mindent rózsaszínben látnak, nehéz észrevenni azt a valóságot, amelyet mások, kívülről sokkal reálisabban látnak. A ködös állapot sokat finomíthat a párok viselkedésén, stílusán, de ha a realitások talaján állva tudunk megmaradni, akkor nem tér el túlságosan a valóság attól, amit legszerelmesebb állapotunkban érzékelünk. Amint telik az idő, úgy ismerjük meg párunk minden apró rezdülését, és ezek között biztosan lesz olyan, amelyik nem a legtetszetősebb. Ugyanezt fogja tapasztalni a párunk is.

Egy kapcsolat sosem egy és azonos szinten működik, hiszen a legelején tapasztalt mámorító állapot után a csendesebb, nyugalmasabb szakasz követheti. Később, ha túlságosan megszokjuk a másik társaságát, akár unalmassá is válhat, ezért folytonosan "dolgozni" kell azon, hogy fenntartsuk az érdeklődést. Ez oda-vissza működőként eredményez jó kapcsolatot.

A kapcsolatoknak tehát van egy lehető legmagasabb szintje, és ebből egyértelműen adódik az is, hogy elérhetik a legmélyebb pont is. Mielőtt megijednénk, ez teljesen természetes. Az élet is egy hullámvasúthoz hasonlítható, hiszen tapasztaltuk már, hogy hol fent vagyunk és visongunk örömünkben, hol pedig iszonyatosan félünk, kényelmetlenül érezzük magunkat. A szerelemben is megélhetjük ezt a hullámvasutat. Együtt örülni azonban sokkal könnyebb, mint a bajban is együtt maradni, és közösen megoldani, átvészelni a nehézséget. Ha pedig kiülnek felénk a viharfelhők, minden borúsabban láthatunk, még a párkapcsolatunkat is.

Ilyen állapotunkban még abban is meginoghatunk, amiben eddig magabiztosak voltunk. Elég egy kétértelmű, egy rosszul megfogalmazott, vagy rossz hangsúllyal elejtett szó, mondat, máris kétségek keletkezhetnek bennünk. Elég egy másoktól hallott torzított információ, amely miatt meginoghat az önbizalmunk és a párunkba vetett hitünk.

A jól működő kapcsolaton belül is ingadozhat az ember érzelmi állapota. Ha a szerelmi, családi életünk rendben is van, attól még annyi más területen jelentkezhetnek problémák, amelyek bekúszhatnak a magánéletünkbe, és rányomhatják bélyegüket. Ilyenkor olyan gondolatok üthetik fel a fejüket, mint az, hogy úgy érezzük, nem vagyunk elég jók a párunk számára.  Egy kis megbicsaklás, és önbizalmunk, kapcsolatba vetett hitünk is meginoghat.

Amikor rosszabb időszakokat élünk meg, akkor olyan oldalunkat is megláthatja a társunk (ez fordítva is érvényes), amely egészen eddig nem mutatkozott. Ilyenkor érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk jó helyen a társunk mellett. Talán tényleg nem is tetszik neki az, amit bennünk megtapasztal, és mi is kételkedhetünk kapcsolatunk kimenetelében. Ezt akár szóvá is tehetjük egymásnak, így olyan érzés uralkodhat el bennünk, hogy ez nem is szerelem, nem is illünk egymáshoz, nem ezt az embert ismertük és szerettük meg.

Az igazán jól működő párkapcsolaton belül elfogadjuk, hogy nem lehet minden nap a magaslaton lenni sem érzelmileg, sem viselkedésben, így ezek megnyilvánulása ugyanúgy a társunkhoz tartozik. Ahogy mi elfogadjuk ezeket, úgy a párunknak is alkalmazkodnia kell hozzánk. Ha azonban ez nem sikerül, kibírhatatlan és ahhoz alkalmazkodni nem tudunk, akkor az a kapcsolat a végét járja.

A legnagyobb boldogságunkban is támadhatnak félelmeink, kétségeink, de a szerelem le tudja mindezeket győzni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!