Könnyű azoknak, akiknek kevesebb, vagy egyáltalán nem is létező szépséghibával kell együtt élniük, mint akik vélt vagy valós hiányosságaikat látják magukon. Egy biztos, hogy magunkat egészen másképp érzékeljük, mint a külvilág. Nem is csoda, hiszen a saját bőrünkben vagyunk, és ha így tekintünk ki magunkból és a tükörbe nézve illegetjük magunkat, akkor nem feltétlenül azt látjuk, mint mások.

Sőt magunkkal talán sosem vagyunk megelégedve. Állandóan észrevesszük az orrunk nagyságát, görbeségét, a fogak csámpaságát, a szemöldök vagy az ajkak túlzott vékonyságát. Nem tetszik a fülünk, túl vastagnak láthatjuk magunkat itt vagy ott, és még lehetne sorolni. Mindenki esetében más és más lehet az, amit nem talál magán szépnek.

Kritikusak vagyunk akkor is, ha egy rólunk készült képet látunk meg. Míg másokat a valósághoz hasonlónak ítélünk meg egy fotó alapján, saját magunkat talán folyton kritizáljuk. Mi történik akkor, ha egy családtagunk, barátunk látja meg a képet? Észreveszi a ruházatunkat, a hajunkat, a mosolyunkat, azt hogy épp becsuktuk a képen a szemünket, de valószínűleg nem azokat veszi észre a fotón, mint amit mi látunk saját magunkon. Egyszerűen másra fókuszálnak, és mást is látnak.

Sokkal jobbá válik az életünk, ha önmagunkkal jóban vagyunk. Számos fizikai és lelki tulajdonságon lehet alakítani, és a siránkozás, az önkorbácsolás helyett ezt is kellene tennünk, ám van olyan, ami felett nincs hatalmunk. Ez az, amit el kell fogadnunk. Az önértékelési zavar sokak életét megnehezíti. Csak tovább erősítheti ezt, hogy elvárás a magabiztosság, de éppen annak alappillérét, az önbizalmat nem erősítik meg bennünk. A megjátszott magabiztosság pedig egy fárasztó játszma, amelyet nap mint nap végezni kell ahhoz, hogy a kiépített valóságunkat tartani tudjuk.

Mindenkinek többféle szerepe van, és mindenhol elvárások sokasága zúdul ránk. Úgy érezzük, hogy a kívülről való elvárások nagyon nagyok. Az, ahogyan vélekedünk magunkról nemcsak belülről fakad. Fontos, hogy jóban és békében legyünk önmagunkkal, szeressük magunkat kívül és belül egyaránt, de a kívülről kapott ingerek, behatások mind befolyásolják, hogyan látjuk saját magunkat. A szerencse az, hogy nem csak lefelé nyomhat, és negatívumokkal támadhat a külvilág, hanem megerősítheti önbizalmunkat. Amennyiben nem így van, akkor a hellyel van gond, és talán a saját önbizalmunkkal is. Egyszerre érdemes tehát saját magunkat erősíteni, és folyamatosan azt keresni, hogyan állhatna bennünk helyre az egyensúly, mert akkor sokkal szebbnek, jobbnak látjuk önmagunkat is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!