Akinek iskolás korú gyermeke van, az már szembe találhatta magát azzal, hogy a gyerkőc fellázadt otthon az iskolában történtek miatt. Természetesen több szempontot kell figyelembe vennünk ilyen esetben. Mindenképp meg kell hallgatni a gyereket is, de ez a történet csak egyik oldala.

Az is lehet, hogy a pedagógussal való szülői beszélgetés során az is kiderül, hogy a szülő nézete sem mindenben egyezik a tanáréval. Semmiképp sem az a megoldás, hogy a szakember torkának esünk ebben az esetben. Ha szülőként az szeretnénk, hogy gyermekünk jól érezze magát az oktatási intézményben, akkor intelligensen kell megoldani a problémát, bármilyen mértékű és fajtájú is legyen az.

Érdemes a gyerekekkel naponta megbeszélni az iskolában történteket. A jó szülő-gyermek kapcsolat eleve azt feltételezi, hogy jó a kommunikáció, így a problémák is felszínre kerülhetnek. Amikor a gyermekünket meghallgatjuk sérelmeit felsorolva, akkor csak az érem egyik oldalával szembesülünk. Sokan esnek abba a hibába, hogy jó ideig hallgatják és gyűjtögetik a gyermeküket ért sérelmeket, aztán amikor már tetőzik az állapot és tarthatatlannak véli a szülő, akkor berobban az iskolába és a tanárra kiabálja a problémát. Ezzel a technikával csak a szülő szabadul meg a benne lévő feszültségektől, de biztosan nem kerülnek közelebb a megoldáshoz.

Lehet, és van is olyan helyzet, amit a pedagógussal érdemes tisztázni, de azt higgadtan és nyugodtan érdemes megtenni. Mivel csak egyik részről ismert a történet, így a tanárnak is joga van elmondani, hogy mi történt a saját változata szerint. Lehet, hogy a pedagógus verziója szerint egészen más képet kapunk a történtekről. Olyan hangnemet érdemes megütni gyermekünk tanárával, amilyet szeretnénk tőle viszont kapni.

Bármilyen jellegű nézeteltérés esetében azt a tanárt kell felkeresni, akivel a konfliktus alakult ki. Semmi esetre ne kerüljük ki az érintett pedagógust, és ne azonnal az intézmény vezetéséhez forduljunk bajunkkal, mert nagyobb vihart kavarhatunk, mint eredetileg van. Eleve nem korrekt viselkedést tanúsítanánk, és ez a gyermekünkre is kihatással lenne. Márpedig pontosan az a cél, hogy gyermekünk életét jobbá tegyük az iskolába, ahová naponta kell járnia, és napjai nagy részét töltenie kell.

A fő cél természetesen az lenne, hogy a tanárral és a diákkal is közös nevezőre jussunk. Hallgassuk meg a tanárt, a diákot is, de szülőként mi is tehetünk javaslatokat, hogy zökkenő mentesebbek legyenek a mindennapok.

Mindenkinek tudatosítani kell magában, hogy az iskolában szabályok érvényesülnek, amelyeket be kell tartani, és ez nemcsak a diákokra vonatkozik, hanem a tanárokra is. Elképzelhető, hogy a tanár hibázott, tett olyat, amit nem kellett volna, de mint mindenkinek, úgy neki is lehet rossz napja. Ugyanígy hibázhat a gyermekünk is, és a tanároknak kell az iskolában kordában tartaniuk a rájuk bízott nebulókat. Nem szabad mindent a tanárok hibájaként kezelni, hiszen a gyerekek elsődleges nevelő közege a család. Együtt kell azon dolgozni, hogy a jó úton tartsuk a fiatalokat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!