Sőt hinni kell abban, hogy az emberek alapvetően jók. Azok, akik akár idegenekkel is képesek kedvesen viselkedni pontosan ebből az elvből indulnak ki. A jóságnak nem kell nagy tettekben megnyilvánulnia. Olykor elég egy kedves mosoly, egy segítő odafigyelés, beszélgetés, hallgatás, máskor pedig ennél sokkal nagyobb segítségben is részesíthetjük azt, akinek szüksége van arra.

Jónak lenni jó. Nemcsak azért, mert kívülről is úgy ítélnek meg minket, hogy kedves, segítőkész, és egyben ódákat zenghetnek hóságunkról. Ez inkább önmagunk igénye és igényessége. Jónak lenni jó. Jó érzés másokon segíteni, és ez tényleg belülről fakadó érzés, de egyben fárasztó vállalás is. Mindig, mindenkor kedvesnek lenni lehetetlen. Még ha meg is próbáljuk kierőszakolni magunkból a kedvességet, nem mondunk nemet egy segítségkérésre annak ellenére, hogy se időnk, se energiánk nincs arra, nem biztos, hogy helyes döntés.

Jónak lenni azt jelenti, hogy bizony ebbe el lehet fáradni, és a jólelkűség csapdájában találhatjuk magunkat. Egyértelműen pozitív, ha ott segítünk, ahol csak tudunk, kedvesek vagyunk másokkal. A túlzott, erőnkön felül teljesített segítség, kedvesség túlcsordulhat, amely bármennyire is jónak tűnő, elképzelhető, hogy többet árt, mint használ.

A segítőkészség önmagunkból fakadó igényünk magunkkal, embertársainkkal és a világgal szemben. Ha látjuk, hogy valaki segítségre, vagy csak egy jó szóra vágyik, és lehetőségünk van kisegíteni, az mindkét félnek jóleső érzés. Aki azonban nem ebből a belső indíttatásból cselekszik jót, csupán azért, hogy a külvilág őt jóként könyvelje el, valamint viszonzást vár jótéteményeiért, az főleg saját szorongásainak elsimításán dolgozik. A mindenáron megfelelni akarás vezeti arra, hogy segítsen, amely azonban kényszerű, és amolyan stresszkezelési módszernek is tűnhet. A szorongásból adódó állandó segítség és jóság azért van jelen az ilyen emberek életében, mert úgy gondolják, hogy ezt várják el tőlük.

A túlzott jóság tehát azt mutatja, hogy egyes személyek önértékelése milyen. A másoknak való állandó megfelelési kényszer miatt igyekeznek állandóan készen állni a segítségre azért, hogy az esetleges konfliktusokkal nehogy szembe kelljen nézniük.

Habár az ember eredendően jó, de a körülmények nem mindig azok, így az is természetes, hogy az alapjában véve kedves és segítőkész embernek negatív gondolatai és érzelmei is vannak, amelyeket nem temet el magában, hanem meg is él. Azoknak ugyanúgy létezniük kell, és nem elnyomni, hanem kezelni szükséges magunkban. Szinte minden napunkban jelen vannak a jó és rossz gondolatok, érzelmek. Éppen ezért nem létezik, hogy egy személy mindig és csakis jóra gondoljon, jót cselekedjen, jót szóljon. Aki mégis így tesz, az azt jelenti, hogy folyamatos elfojtásban él, ami nagyon sok energiát vesz el, ráadásul a mindig jót akaró, mindig kedves emberben nő a belső feszültség. Ennek kiengedése híján folyamatos szorongás, frusztráció és depresszió is felléphet.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!