A tanulás azonban egész életünket végigkíséri, ám az nem feltétlenül intézményes keretek között zajló tanulást jelenthet. Az álláskeresés, az interjúk, a munkahelyváltás, az új emberekkel való ismerkedés, a párkeresés, a szakítás, a gyermekvállalás, a halállal való szembesülés, a betegségek leküzdése mind gyengíthet és egyben erősíthet is lelkünkön, mindeközben annak tanító ereje is van.

Aki hisz abban, hogy életünkben minden okkal történik, akkor az okokat fel is ismerheti. Lehet, hogy nem azonnal, de később talán értelmet nyer minden, hogy miért történtek az életében bizonyos dolgok. Ez már önmagában tanulás.

Minél jobban hagyjuk magunkat abban, hogy megismerjük és megértük a világot, a történéseket, annál inkább megismerjük magunkat. Aki ismeri önmagát, az azt is tudja, hogy mi a jó számára és mi nem. Azaz ezt mindenki tudja, ám a sokféle hatás miatt talán mégsem ismerik be. Ne csodálkozzunk tehát, ha a jeleket nem jól értelmezve, vagy figyelmen kívül hagyva a sors hasonló helyzetekbe kényszerít. Hiszen azért dobja elénk újból a leckét, hogy végre helyesen oldjuk meg, és tudjuk magunk mögött.

Nincs tökéletes ember, így nincs olyan sem, aki ne hibázna. Emberi mivoltunkhoz hozzátartozik a hiba is. A legfontosabb, hogy abból tudjunk tanulni, még egyszer ne essünk hasonló hibába. Ha ezt érvényesíteni tudjuk, akkor fejlődésünk útját sem álljuk.

Az életünk velejárója a változás. Az idő múlása is folytonos változást idéz elő mindenki életében, így ne keseregjünk a múlton, és ne is éljünk a múltban. Engedjük el azt, ami már megtörtént is nincs ráhatásunk arra, hogy változtassunk azon. Ismerjük fel magunkban, hogy mi okoz örömöt, és mi nem. Aminek nem örülünk, azt mellőzni kell. Ez vonatkozik az energiaszívó, kihasználó barátságokra, a sehová nem tartó párkapcsolatokra.

El kell fogadni, hogy ha nagyon szeretnénk valamit elérni, és teszünk is azért, még így sem biztos, hogy meg tudjuk valósítani álmainkat. Ezek is lehetnek leckék, amelyek megerősíthetnek abban, hogy reálisak-e vagy sem a vágyaink, és talán megerősíthetnek abban, hogy nem szabad feladni. Ha elsőre nem sikerül valami, következőleg már lehet, hogy megvalósítható lesz, mert tudjuk hol hibáztunk, hogy nem stimmelt valami.

A magánéletünkben is sokat tanulhatunk. Ha nem az első szerelmünk mellett horgonyzunk le, akkor az ismerkedés, a randevúzás során új emberekkel ismerkedünk meg. A csalódások ellenére is nyitottnak kell lenni. Sőt a szerelemhez merészség is kell. Pláne, ha már többször megégettük magunkat. A szerelemhez nyitottság szükséges, máskülönben nem fogadhatunk lelkünkbe egy másik embert.

Ahhoz is merészség szükséges, hogy felismerjük a magunk körüli rosszat és abból kilépjünk. Bátornak kell lenni ahhoz is, hogy önmagunk legyünk és ezt érvényesíteni is tudjuk. Mégis ez a járható út. Magunk miatt!

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!