Az iskolapadból kikerülve magunkénak érezzük a világot. Nagy reménységgel vágunk bele a munkába, a saját életünk alakításába. Álmodozunk arról, hogy megtaláljuk életünk nagy szerelmét, akivel örök hűséget fogadva egymásnak szép családot alapítunk, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Azt is magunk elé tudjuk képzelni, hogy milyen boldogságban éljük a saját buborékunkban az életet. Képzeletünkben a jövőnk csupa jót tartogat számunkra.

Nincs is ezzel semmi gond addig, amíg nem találjuk magunkat szemben a nehéz kezdettel. Tényleg vannak olyanok, akik jókor vannak jó helyen, látszólag mindent könnyedebben elérnek, míg a másik oldalon azok állnak, akiknek falakat kell megmászniuk vagy áttörniük ahhoz, hogy némi sikerre vigyék. A megfelelő munkahely megtalálása sem egyszerű, és ha mégis megvan, akkor az azon belüli felkapaszkodás is okozhat nehézségeket. Aki pedig nem találja a helyét, az folyton kétségek között érzi magát. Ahol van, az szenvedés, de az is kérdéses lehet benne, hogy mi máshoz is foghatna. Emellé még társulhat az is, hogy a fiatalkori szerelmek jönnek, majd gyorsan távoznak az életünkből.

Meglehet, hogy nemcsak az egzisztenciánk építésével gyűlhet meg a bajunk, de az életünk más területének szabályozásával is. Ha ez az állapot tartósabban fennáll, akkor nem csoda, hogy kétségek között tengődik a fiatal.

Bizonyos élettapasztalattal a hátunk mögött minden harmincas éveiben járó vagy annál fiatalabb számára csak javasolni lehet, hogy amíg azon bánkódik, hogy egyedül van, nem találta meg a párját, sokkal inkább élje az életét. Ne azon bánkódjon, ami nincs meg az életében, hanem élvezd, hogy oda és azzal mész, akivel csak akarsz. Használd ki a szabadidődet olyan tevékenységek megtapasztalására, amelyre talán később nem lesz lehetőséged. Bármilyen, neked tetsző program jön szembe vele, amelyre van időd és lehetőséged, ne szalaszd el. Nemcsak új élményekhez juthatsz, hanem a kapuk nyitogatásával újabb embereket ismerhetsz meg, akik a kapcsolatépítés szempontjából nagyon fontosak lehetnek vagy a magánéletben, vagy a munkalehetőségek szempontjából. Természetesen van, hogy nemet kell mondani egy-egy programra, szórakozási lehetőségre egyedülálló fiatalként nyitott szívvel és nyitott szemmel kell a világra nézni.

Sok fiatal életében mérföldkőnek tekinti a 30. születésnapját. Ha addig nem tud egy számára megfelelő munkahelyet és tartós kapcsolatot felmutatni, úgy érzik, hogy valami gond van velük. A társadalmi elvárásoknak megfelelni igyekvők pedig a hozzájuk fűzött reményt beteljesítve ezeket mind fel tudják mutatni. Mi van akkor, ha később talál rá valakire az igazi szerelem? Semmi! Addig ismerkedik a világgal, élményeket és tapasztalatokat gyűjt. És mi van azokkal, akik jó darabig nem találják meg, hogy melyik az a hivatás, amelyben nemcsak pénzt keresnének, de jól is éreznék magukat? Mindenki útja egyedi, mindenki másképp és máskor találhatja meg a helyét. Sok múlhat az akaraton, az elszántságon, a szerencsén. Míg ez ránk talál, nyitottnak kell lenni, és nem árt némi bátorság.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!