Nem mindegy, hogy a gyászt hogyan éljük meg. Közvetlen érintettként az elhalálozás sokkal jobban megtépázza azokat a lelkeket, akik egy számukra fontos személyt veszítettek el. A távolabbi ismerősök, egykori munkatársak, iskolatársak, szomszédok is megrendülten fogadhatják a halálhírt, és némileg minden bizonnyal osztozni tudnak a fájdalomban, de a közvetlen hozzátartozókra sokkal nagyobb nyomás és fájdalom nehezedik. Éppen ezért az sem mindegy, hogyan fejezzük ki a részvétünket.

A halál az, amelyet mindenki szeretne elkerülni, ennek ellenére a végzet utol ér. Törvényszerű. Azonban, ha egy ismerős személy halálhíréről értesülünk, és szeretnénk leróni emléke előtt a tiszteletet, akkor szeretnénk megjelenni a temetésen, vagy szóban, írásban kifejezni részvétünket.

Nehéz szembesülni a múlandóság tényével, és még nehezebb azt látni, hogy mekkora fájdalmat élnek meg az elhunyt hozzátartozói. Ilyen helyzetben nehéz megtalálni az odaillő szavakat. Olykor egy sokat mondó ölelés, kézfogás többet jelent a szavaknál. Ha mégis néhány szót szeretnénk az elhunyt hozzátartozóihoz szólni, akkor olyan mondjunk, amivel nem nehezítjük meg számukra a gyászt.

Amikor részvétünket szeretnénk kifejezni, akkor a család nem arra vágyik, hogy a saját tragédiánkat ecseteljük, tehát messzire kerüljük azt el, hogy a saját szeretteink elvesztésének fájdalmát ecsetelnénk. Önző dolog, és ebben a sebzett állapotban ez még inkább kiütközhet. Nemhogy némi megnyugvást jelentenének a kimondott szavak, talán feldühítheti a gyászolókat. Sose vonjunk párhuzamot egy elhunyt családtag, szeretett személy és egy elpusztult kedvenc halálával kapcsolatosan. A legrosszabb példa, amit csak ilyenkor felhozhatunk. Inkább maradjunk a néma csend és a szomorú tekintet mellett. Ez sokkal beszédesebb tud lenni, mint a meggondolatlanul kiejtett szó.

Sőt, azzal sem segítünk senkinek, ha annak érzését keltjük a gyászt megélőkben, hogy az elhunyt életében túlságosan kevésszer látogatták meg, nem foglalkoztak vele eléggé. A gyász mellett még a bűntudattal is szembe kell nézniük. Ráadásul, ha nem a család közvetlen rokonságába tartozunk, egyáltalán nem biztos, hogy a család életébe belelátunk, így számos információ hiányában téves elképzelések alakulhatnak ki bennünk.

Az élet természetes folyamata az öregedés, és vágyunk, hogy minél tovább élhessünk. Ezért is igyekszünk megtenni sok mindent. Kinek sikerül, kinek nem. Ha idős korában is hunyt el valaki, a hozzátartozói számára ugyanolyan kínzó lehet a hiánya, és a gyász mérhetetlen erővel sújthat rájuk. Ha szeretnénk a gyilkos tekintetet elkerülni, vagy a sebzett szív további fájdalmának növelését elkerülni, akkor nem hozzuk fel az életkorát. Talán a gyászoló is pontosan úgy gondolja, hogy szép kort megélt szerette, de ettől függetlenül hatalmas a fájdalma és az eltávozott kora sem nyugtatja meg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!