Botta Andrea: Álomtündér meséje

Álomtündér útra kelt,
szendergők lágy sóhajára lelt.
Tündérmeséjét suttogta az éjbe,
minden kisgyermek apró fülébe.
Lágy dala halkan szólt
könnyű fátyolként szállt
minden szelíd szó.
Körülölelte az álmos szíveket
sötétségbe festett élénk színeket.
Álomfátylával takarta be
a mélyen alvó piciny testet,
s ecsetjével köréje
vidám csillagokat festett.
A nyugalom harmatját szórta szét,
s dúdolta altató énekét,
s mikor már mindenki nyugovóra tért
elnyelte őt a csillagos ég.

Dobay Ferenc : Nyugtató vers

Lassíts kicsit
hisz arcodra vési ráncait
a szédült világ
és ellenségnek tekint
ha mosolyogsz, nevetsz
és nem követed
romboló szavát.
Taposs a fékre
és lágyan fékezd le
szíved ritmusát
merülj el magadban
merülj el
a hullámzó óceánban
és érzed majd
a csend hívó szavát
a csend megtermi a rendet
a csend mindent helyére tesz.
Hagyd rá
hadd tobzódjon a világ
hiába már a sok nemes tett
a sok jó elgondolás.
Lelkeden keresztül belépsz
a megnyugvás tengerébe
az égbolton fényként ragyogsz
és szíved megnyugszik végre. (Forrás:poet.hu / Fotó:saveatus.org)