A siker ugyanúgy félrevihet, mint a kudarc. S hogy miért? Az emberi tapasztalatok lelőhelye általában egy normális tartományban van. A siker messze repít ettől a tartománytól, egészen a vakító fénybe, a kudarc is messze űz, ámde a keserű vaksötétbe. A tudatalattink viszont csak azt érzékeli, hogy milyen távol kerültünk a megszokott vágánytól, azaz önmagunktól.

Ekkor képes elveszni a lélek. Ilyenkor kell gyorsan megtalálni azt az „otthont”, amit jobban szeretünk önmagunknál: család, kaland, hűség, szolgálat, bármi, aminek képes vagy teljes odaadással energiát szentelni, úgy, hogy a végeredmény igazából már nem is érdekel. A függőség és a rajongás persze nem ilyen.

Építsd fel az „otthonod” valami olyasmire, amit mindennél jobban szeretsz, és ne hagyd el! Egy hatalmas kudarc, és siker ugyan átmenetileg elragadhat „otthonról”, de ha szeretettel, szorgalommal, odaadással, tisztelettel teszed tovább a dolgod, hazatalálsz.

(Forrás: Elizabeth Gilbert: Siker, bukás és ami az alkotáshoz kell, Fotó:factory45.co)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!