Gyakran tapasztaljuk, hogy valaki rosszkedvű mellettünk, rossz állapotban van érzelmileg, fizikailag. Hogy kéri-e a segítségünket, azt a másiknak kell eldöntenie. Ha nem kéri, az általa emelt korlátot nem lehet átlépni. Ott kezdődik az ő élete.
Lehet, hogy kíméletlenül hangzik, de a másik fájdalmát nem kell magunkra venni. Ha nem lehet a másiknak megmutatni azt, hogy a szeretet milyen gyönyörű, ha nem engedi, akkor tovább kell lépni.
Azt tapasztaltam, hogy nekem nem volt kellemes odaát látni ezeket a helyzeteket a saját életemből. Aki tanácsot kér, nyilván azt gondolja, hogy jót akar neki a másik, és sok esetben mi magunk is azt gondoljuk, hogy jót teszünk vele, ám a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Mindenki a saját életéért felelős. […]
Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb galibát gondolati síkon teremtjük meg, előre végigjátszunk gondolatban történeteket azon az alapon, hogy elgondoljuk, a másik adott dologról miként fog majd gondolkodni. Borzasztó dolog továbbá félelemben tartani a másikat, s nem kiemelni abból!
A szeretet ellentéte igazából nem a gyűlölet, hanem a félelem. Amikor attól tartok, hogy nem tudok valamiről jól és szabadon dönteni, és ráerőszakolom valakire a saját poklomat. Ha az ember nem árt gondolatban, szóban, tettekben senkinek, közel jár ahhoz, hogy emberhez méltó életet éljen. A szeretet nagyon sérülékeny."
Fotó:pixabay.com