Hajt minket az elégedetlenség. Az önmagunkkal való háború, ezért diétába, fogyókúrába, ki pedig hízókúrába kezd, hogy megközelíthesse azt az ideált, amelyet a környezet annak vél. Azt hisszük, ha vékonyabbak, csinosabbak leszünk, az garancia arra, hogy elégedetté váljunk önmagunkkal. Ugyanígy teszünk az anyagi javak, pénz felhalmozásával is. Bizonyára szuper érzés luxusautóba beülni, azzal furikázni, de vajon attól tökéletes az élet?

Naná, hogy nem a válasz. Sőt, a tökéletesnek vélt életbe is könnyen belepiszkálhat bármilyen tényező, amely egy pillanat alatt átfordíthatja tökéletlenné.

Nincs tökéletes ember és ebből fakad az is, hogy a tökéletes élet sincs. Ez a tökéletlenség pedig bármi másra is igaz lehet. Mondjuk a munkavállalásra. Azt hiszed, hogy nem jó a munkahelyed és ezért állandóan elégedetlenkedsz? Adj időt magadnak és a munkahelyednek is. Lehetséges, hogy a te hozzáállásod az, ami megakadályozza, hogy meglátsd a jót. Persze, van a hely, az a munka, az a légkör, amely mérgező és csak árt, mintsem használ, azonban mindig térképezzük fel azt, hogy vajon nemcsak a saját elégedetlenségünk tör fel belőlünk?

Mindenki vágya a személyes fejlődés. Nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is jobbak szeretnénk lenni. Ez történik belső késztetésből is, de azért is, hogy felfigyeljenek ránk, elismerjenek minket. Azonban gyarló emberként hibázunk. Nem szégyen, sőt teljesen emberi dolog hibázni, tévedni, amelyet saját előnyünkre is forgathatunk a későbbiekben. Ha megbarátkozol azzal, hogy nem lehetünk mindig tökéletesek – sem megjelenésben, sem munkában, sem viselkedésben -, akkor végre lazábban kezelhetjük a saját életünket és tehermentesíthetjük magunkat.

Rend a lelke mindennek. Megtanultuk ezt a mondást, azonban ha ezt a rendet mi teremtjük meg és a családtagok csupán azzal, hogy ott élnek, használják a tárgyakat, akkor nagyobb rendetlenség keletkezhet az csak azt jelenti, hogy vannak körülöttünk, és majd rendbe vágjuk a lakást, ha odaérünk. Néha hagyjuk, hogy rendetlenség legyen. Ha rendmániások vagyunk, akkor bizonyára ez a rendetlenség csak számunkra elfogadhatatlan, egy idegennek fel sem tűnne. Éppen ezért van, hogy a saját lelkünk érdekében néha engedjünk teret a káosznak.

Ahogyan az otthonunk sem tündökölhet mindig a tisztaságtól, úgy van időszak, amikor a stressz és a kötelességek leharcolják az embert, ezért az a külsőn is meglátszik. És még így is tökéletesek tudunk maradni, ha szeretjük önmagunkat. Néha olyan jó elengedni a lovakat, aztán ha emberek közé akarunk menni, úgyis összekapjuk magunkat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!