A problémákra úgy kell tekintenünk, mint megoldandó feladatok, amelyek ráadásul még tanítanak is, számos tanulságot levonhatunk azokból. A feladatok azonban némileg túlnőhetnek rajtunk, lenyomhatnak érzelmileg és fizikailag is, megtépázzák a lelkünket. Komoly tragédiák esetén olyan bugyrokba kerülünk, amelyeknek létezését sem tudtuk, aztán hirtelen azt vesszük észre, hogy benne vagyunk. Nehezebben megy bármire odafigyelni, elhagy a kedvünk, olykor azt érezzük, hogy még az életkedvünk is. Valójában a nagy félelmeiddel szemben találjuk magunkat.

Mindenki életében vannak nagyon nehéz pillanatok, amelyből azt sem tudjuk, hogy jövünk ki. Nem baj az, ha néha fáj. A fájdalom ugyanis tanít és megmutatja a másik oldalt is. Az sem baj, ha a fájdalmat megéljük. Van, hogy annyira összetörnek a dolgok, hogy alig tudjuk apró darabjaiból újra összeilleszteni. A gond akkor kezdődik, ha túl sokat időzünk ebben az állapotban.

Egy tragédia, egy nagyon komoly történés összetörhet, amely érzelmi viharokkal teli időszakot eredményezhet. Megéljük a mérhetetlen fájdalmat, aztán igyekszünk kikecmeregni a gyötrő állapotból. Már ezen az úton haladva, az első szakaszhoz érve is nagy fájdalmakat élhetünk meg, de ahogy teli az idő és haladunk tovább az úton, - azt nem lehet mondani, hogy hozzászokunk – úgy válnak tisztábbá a gondolataink, az érzéseink is.

Amikor ennyire komoly helyzetben találjuk magunkat, akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy mit érzünk, miért érezzük magunkat olyan cefetül, ahogy? Ha a kérdéseinkre őszintén és mélyből jövő válaszokat tudunk adni, akkor visszatalálunk önmagunkhoz. Egy-egy tragédia ugyanis megmutathatja, hogy kik vagyunk igazán, milyen érzések vannak bennünk legmélyen?

Mit jelent megélni a mélységet és a fájdalmat?

Mindenképp azt, hogy nem hadakozunk az érzelmek megélése ellen. Ha pedig nem küzdünk az ellen, aminek jönnie kell, akkor eljutunk önmagunk lecsupaszított verziójáig, amelyet talán még sosem volt szerencsénk látni, tapasztalni. Már nem akarunk másoknak megfelelni, már tudjuk, hogy bennünk mi rejlik. Ezek nemcsak tanítanak, de meg is acéloznak. Ha ki tudunk bújni a fényre a sötétségből, akkor megerősödve válunk önmagunk egy magasabb fokú lényévé.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!