Nem az a lényeg, hogy mások észreveszik-e vagy törődnek-e velünk. Az a lényeg, hogy mi látjuk-e és törődünk-e magunkkal. Amikor együttérzést várunk másoktól, azért tesszük, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a fájdalmunkat. Még nem jutottunk el addig a pontig, hogy igazán törődjünk magunkkal. Másoktól várjuk el azt, ami belőlünk még hiányzik.

A mi dolgunk, hogy együtt érezzünk magunkkal. Ezzel megtesszük az első lépést azért, hogy kilépjünk az áldozat szerepéből. És ezzel jó úton járunk afelé, hogy felelősséget vállaljunk magunkért, vigyázzunk magunkra és megváltozzunk.

*************************
Ma nem másoktól várom el, hogy észrevegyék bajaimat és törődjenek velem; felelősséget vállalok azért, hogy tudatában leszek saját bajaimnak és problémáimnak, és vigyázni fogok magamra."