A legtöbben tavasszal vagy ősszel vesszük elő a nagy dobozokat, a gumikesztyűt és a tisztítószereket, hogy lemossuk az ablakokat, felfrissítsük a függönyöket, olyan helyen is takarítsuk, amely amúgy nem is látszik, kiszelektáljuk a felesleges holmikat, újrarendezzük polcokat. A nagytakarítás kétségtelenül felfrissíti az otthonukat, de még ennél is jóval többről van szó.

Külsőleg

Az otthoni környezetünk akkor ideális, ha funkcionális és ott jól érezzük magunkat. Ugyanakkor tükre is annak, ahogy élünk, ahogy érzünk. Ahogyan a rendezetlen, koszos, az uralkodó káosz is árulkodik rólunk, úgy a rend és a tisztaság is. Aki hagyja maga körül eluralkodni a koszt és káoszt, az is megelégetheti. Ha igényünk támad a nagytakarításra, az nemcsak azt jelenti, hogy tisztaság lesz a környezetünkben és nemcsak a tárgyakat rendezzük át, hanem az emlékeinkkel is foglalkozunk.

Belsőleg

A közvetlen környezetünk megtisztítása hatással van arra, hogyan érezzük magunkat, hogyan gondolkodunk. Azzal, hogy az egész otthonunkat portalanítjuk, takarítjuk, mintha belül is megtennénk ugyanezt.  A takarítás során gyakran szembesülünk régi dolgokkal. Egy könyv, amit imádtunk olvasni, egy fotó, amely kedves emlékeket ébreszt fel. Ilyenkor átgondolhatjuk azt, hogy valami szolgál-e minket vagy sem. Az egyes tárgyak elengedése, a szelekció is könnyebben történhet. Rádöbbenhetünk pusztán egy takarítással arra, hogy mást szeretnénk.

Talán örömteli mozzanat, ha a nagytakarítás végére érünk, de tekinthetünk arra úgy is, mint egyfajta kezdet akár szimbolikus, akár tényleges értelemben. Van abban valami felemelő, hogy megtisztul a környezetünk és mindezt mi magunk hozzuk létre. A tisztaság, a fény, a friss levegő a lelket is képes tisztába tenni.

A nagytakarítás egy olyan rituálé, amelyre időközönként nagyon nagy szükségünk van.