A pszichoterápia egyik irányzataként, a biblioterápia már a 19. században megjelent, napjainkban pedig kétféle módon, passzív értelmező, illetve aktív alkotó terápiaként alkalmazzák. A hétköznapokban tudat alatt is gyógyítjuk lelkünket, egy-egy jó hangulató könyv olvasása közben. A biblioterápiát leggyakrabban iskola előtt álló gyermekek fejlesztése esetén használják. Felnőttek lelki fejlesztésére idősek otthonában, művelődési házakban, könyvklubokban, önképző körökben, illetve egyéb kulturális és egészségügyi intézményben van mód és lehetőség.

A terápia során olvasott, elhangzott művek kiválasztása minden korosztálynál gondos odafigyelést és előkészületet igényel a terapeuták részéről, ugyanis bizonyos műveknek nem csak pozitív, hanem negatív hatásuk is lehet az olvasóra. A olvasás elménkre, lelkünkre, pozitívan hat, bizonyos művek növelik az önbizalmat, erősítik az optimista gondolkodásmódot, a pozitív élmények hatására lelkünk-elménk feltöltődik, közérzetünk javul. Ezzel szemben a azok a könyvek, melyek tartalma szomorkás, negatív, ellentétes hatást váltanak ki belőlünk. Kedvünk borúsabb, lehangoltabb lesz, testünk-lekünk szorongóvá, frusztrálttá válhat, bizonyos betegek állapotát jelentősen ronthatják is.

A biblioterápia során, a terapeuta a résztvevők személyisége, problémája és lelki állapota alapján, felállít egy követelményrendszert, ami alapján kiválasztja a megfelelő könyveket és olvasmányokat.

A pozitív töltetű könyvek, mint például az életrajzi könyvek, a művészettörténeti írások, természettudományi ismertetők, képes albumok, folyóiratok segítenek valós szemmel tekinteni az életre, megfelelő ítélőképességgel értelmezni a különféle élethelyzeteket. Ugyanakkor egy pszichésen zavarodott emberrel, nem olvastathatunk olyan könyvet, amelyben hasonló mentális problémákkal rendelkező szereplők vannak, ugyanis a negatív gondolatok, a tényszerű, azonnali szemléltetés a saját állapotával, nem tesz jót az egészségének. A biblioterápia a fiatalokat érzelmileg és értelmileg fogékonyabbá teszi bizonyos élethelyzetekre és szituációkra, növeli a szociális kapcsolatot, a toleranciát, erősíti az empátiát. Biblioterápiával kortól függetlenül fejleszthető a problémamegoldóképesség, a kreativitás, a tanulási teljesítmény pedig jelentősen megnőhet.

Az olvasást megelőzően és követően a terápia részének kell lennie a megbeszélésnek. Fontos,hogy terapeuta és az olvasók között egy megfelelő párbeszéd, beszélgetés kerekedjen. Az olvasás utáni elemzés során a terapeutáknak értelmezniük kell a betegeik reakcióit, illetve ismertetni az olvasmány tanulságát és segíteni a megértésben illetve a konklúzió levonásában.

Mit célszerű megbeszélni olvasás előtt és után?

A betegekkel az olvasást megelőző beszélgetés során, az alábbi kérdéseket érdemes megtárgyalni.

Milyen időnként olvas? Milyen indíttatásból? Általában milyen környezetben szokott olvasni? Van-e kedvenc könyve? Egy adott könyvnél, véleménye szerint ki a főhős? Kik a negatív és pozitív karakterek? Van-e esetleg olyan szereplő,akihez hasonlítaná önmagát, személyiségét, környezetét? Ha igen milyen tulajdonságokban egyeznek, illettve melyek azok melyekben eltérést vél felfedezni? Mi a véleménye az olvasottakról, miért ez? Mely szereplő az,aki szimpatikus és ki az, aki ellenszenves? Érdekli-e a történet, szereplők további sorsa? Mi a könyv mondanivalója? Hogyan hozná összefüggésbe saját problémájával, mi lehet a benne rejlő megoldás?

A terápia végeztével, az olvasó ráismer a problémáira, önismerete, hozzáállása kinyílik és fejlődésnek indul. Segítségével a lelki feszültség feloldható, a terápián résztvevő személyisége fejlődik, megfelelő módszerekkel reagál a vélt, vagy valós problémák megoldására. Segíti a szociális kapcsolatok kialakítását, az érzelmek kinyilvánítását. Az olvasás mindezek mellett kiváló kikapcsoló, relaxációs tevékenység. Egy jó könyv megválasztásával nem csak az olvasás örömét élvezhetjük, de lelkünk kikapcsolódhat, szórakozhat és feltöltődhet.