Ha kirobban egy veszekedés a gyermekeink között, ne próbáljuk megtalálni a bűnöst, ne mi akarjuk eldönteni, hogy kinek volt igaza! Egy kiút lehet, ha annak a játéknak a megvonását helyezzük előtérbe, amiért a veszekedés folyik. Olyan taktika is van, hogy eláruljuk a sértett félnek, hogyha abbahagyja a játékért való könyörgést, de egy másikat érdekessé tesz a számára, lehet, hogy hamarosan cserélhetnek. A szokásos „Okos enged, szamár szenved”, és „Maradjatok nyugton” felszólítások sokszor csak olajat jelentenek az amúgy is lobogó tűzre. Az sem megoldás, ha csak külön játékaik vannak a testvéreknek, hiszen a közös játék használatával tanulják meg legyőzni a kötekedő kedvüket. Az egykének is szerezzünk játszópajtást! Vigyázzunk arra, hogy kiskorban nagyon fontos a magántulajdon, ezért kérdezés nélkül semmit se vegyünk el tőle.

Ha elcsitulnak a kedélyek, ezután már ne emlegessük fel később, hogy milyen szomorú is a veszekedés, hiszen úgy érzi(k) majd, hogy a hibájukat akarjuk kihangsúlyozni (nem véletlenül), vagy hogy veszekedést akarunk szítani. Ne feledjük, mindig a szülői példa a döntő, hiszen a gyermekek utánzás útján tanulnak. Szülői erőszak nélkül is elérhetünk gyermekeinknél minden jót, és szükségeset.

(Forrás:lelkielet.hu / Fotó:www.kidsarelovely.com)