Jump to content

A szerelmes kamasz

2014. 08. 05. 10:33

A legtöbb szülő igen nehezen viseli, amikor gyermeke egyszer csak „bezsong”, randevúzik, smseket, leveleket ír, és órákig telefonál. Rá kell jönniük, hogy az addig kedves, szófogadó gyermekükhöz már szólni sem lehet, mert a fellegekben jár, s a szülői intelmekre sokszor felcsattan.

A varázsszó, az elfogadás. Bizonyos hormonok munkájának következtében nem tudnak nem odafigyelni a másik nemre. Fontossá válik számukra, hogy az a másik helyes/szép kisfiú/kislány elfogadja a személyiségét, a külsejét. Mindennél fontosabbá. A szülők pedig fogják a fejüket a felborult házirend, a késői lefekvések, a tanulás elhanyagolása, a szerelmi bánat miatti depressziós tünetek és a lázadó, indulatos kirohanások láttán.

Mit tehet ilyenkor egy okos szülő? A legjobb, ha leül egy kicsit, és képzeletben visszarepül saját tinédzser korára. Volt szerelmes, de még mennyire! Hogy viselkedett akkor a szüleivel? A szülei ővele? Mit szeretett volna, mit tegyenek másképp? Most, érett fejjel mit tudna tanácsolni saját magának ebben a „viharos” időszakban?

A gyermek ezen életkorszaka nem teljesen racionális elven folyik. Lázad az eddigi elfogadott normák és világkép ellen, keresi a személyiségét. Szeretné, ha már nem írnák elő minden lépését, és önálló döntései lehetnének. Felnőtt akar lenni. A szülő gyakoroljon türelmet. A fiatalkorban szövött romantikus szerelmek ritkán tartanak örökké, viszont ha ellenezzük, mesterségesen meghosszabbítunk egy olyan kapcsolatot, ami egyébként magától elmúlna.

Beszélgessünk vele. A kulcsszó ismét a türelem. Nehéz, de hallgassuk végig, és csak akkor válaszoljunk, ha kérdez. Vegyük észre a szavai mögött meghúzódó indítékokat! Biztosítsuk elfogadásunkról, érezze azt, hogy számíthat ránk, s ha tanácsra van szüksége, bátran jöhet hozzánk. Nem megoldás, ha nem beszélünk egymással, csak hogy legyen békesség. Úgy csak a láthatatlan fal marad. Legyünk belátóak, és kezdeményezzünk beszélgetést, ne hagyjuk magára!

Szeressük! Függetlenül attól, mit tesz. Ha hibákat követ el, természetes részünkről a szomorúság, de a büntetés és a kemény szavak nem visznek közelebb a megoldáshoz, sőt! Legyünk higgadtak. A megértés és a kedvesség néha csodákra képes.

Beszéljünk neki a saját fiatalságunkról, az elkövetett hibáikról, s arról, hogy milyen tulajdonságokat érdemes keresni a barátságban, hogyan lehet jó barát, barátnő. Beszéljünk a tabu témákról, a korai szexuális kapcsolat következményeiről. Fogadjuk el a szabadságát, de tegyük egyértelművé, hogy az nem mentesíti a kötelességek és a következmények alól.

(Fotó:fanpop.com)