Jump to content

Őszintén az elkényeztetésről

2014. 08. 24. 19:30

Elkényeztetéről akkor beszélünk, amikor jóindulatú engedékenységből hagyjuk, hogy a gyerek lekenyerezzen minket, és kieresztjük a gyeplőt, vagyis túl elnézőek vagyunk vele.

Az elkényeztetés oka általában a könyörgés, zokogás, és ilyenkor minden jóval elhalmozzuk a gyermeket. Rendszerint átgondolatlan, hibás szoktatással kezdődik, amikor a gyermek beszélni tanul, vagy még korábban, akár csecsemőkorában.

A megoldás: ha a gyermeked sírással próbál meg elérni olyasvalamit, ami ártalmas a számára, akkor hagyd sírni. Nem lesz semmi baja. Általában azt lehet mondani, hogyha a gyermek nem éhes, szomjas, nem fázik, nincs melege, nem kell cserélni a pelust, nem éri erős fény, nem veszi körül nagy zaj, nem kell büfiznie, nem fáj a hasa, és nincs bújó foga, akkor a sírás oka bizony az elkényeztetés.

Ha engedsz neki, akkor hiányozni fog az életéből az irányítás, a védő fegyelmezettség, és elveszik a szülei iránti bizalma is. Bizalmat nem lehet engedékenységgel elérni!

(Forrás: Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete / Fotó:www.20min.ch)