Légy inkább hiteles, mint tekintélyelvű vagy engedékeny!

Diana Baumrinde, a University of California, Berkeley pszichológusának elmélete szerint alapvetően háromféle szülő van: mérvadó, tekintélyelvű és engedékeny. Az engedékeny szülő megpróbálja nem büntetni a gyereket, és elfogadni olyannak, amilyen, a tekintélyelvű előre meghatározott magatartási normák szerint próbálja irányítani őt, míg a mérvadó racionálisan próbálja irányítani őt. Az elmélet szerint, ez utóbbi az ideális, amelyben a gyerek a tekintély iránti tiszteletben nő fel, de nem érzi magát megfojtva.

Nyugodtan végezhet a gyerek házimunkát!

Ha felmentjük a gyerekünket a házimunka elvégzése alól, akkor attól is felmentjük, hogy megtanulja mi a munka, hogy időben rájöjjön, hogy ez az életünk része, és mindannyiunknak részt kell vennünk a teljesítésében. Julie Lythcott-Haims, a Stanford University egykori dékánja, a How to Raise an Adult című gyerekneveléssel foglalkozó könyv szerzője szerint a házimunkában – például kidobja a szemetet, elpakolja a saját ruháit – részt vevő gyerekek olyan felnőttek lesznek, akik jól együttműködnek a társaikkal, empatikusabbak, és képesek önállóan feladatokat végezni. A kijelentéseit egyébként a Harvard University egy longitudinális kutatására alapozza.

Tanítsuk meg neki a szociális készségeket!

A Pennsylvania State University és a Duke University kutatói által több mint 700 gyerek részvételével készített felmérésből az derül ki, hogy összefüggés van az óvodások szociális készsége és a két évtizeddel későbbi sikerességük között. Arra jöttek rá, hogy azok a szociálisan kompetens gyerekek, akik kérés nélkül is képesek voltak kooperálni társaikkal, segítőkészek másokkal, megértik az érzéseiket és képesek önállóan megoldani a problémájukat, nagyobb valószínűséggel tanulnak felsőoktatási intézményben, és kapnak 25 éves korukra munkát, mint azok, akiknek korlátozottak a szociális készségeik. Utóbbiakat nagyobb valószínűséggel tartóztatta le a rendőrség és voltak később alkoholproblémáik.

Legyenek feléjük elvárásaink!

A Los Angeles-i University of California professzora Neal Halfon és kollégái egy 2001-es felmérés adatai alapján úgy gondolják, hogy a szülők gyerekeikkel szemben támasztott elvárásaik nagy hatással vannak a megvalósításra. Azok az szülők, akik eleve úgy képzelték el a gyerekük jövőjét, hogy azok főiskolát végeznek, úgy tűnt, hogy irányítják a gyerekeiket a cél felé, függetlenül az anyagi helyzetüktől és egyéb eszközeiktől. Ez összhangban van a Pygmalion-effektussal, ami az elvárások valóságalakító hatását jelenti, vagyis ebben az esetben a megfogalmazott elvárások cselekvésekké válnak a gyerek viselkedésében.