Létezik egy nemzedék, amelyiknek tagjai közül többen a hópelyhek közé tartoznak. Sajátos korosztályról van szó, mert ők azok, akik saját magukról azt tartják, hogy különlegesek és utánozhatatlanok. Csakhogy ennek a „tökéletességnek” a hátulütője az, hogy nem tudják elviselni, ha valaki kritizálja őket. Emellett nem viselik jól a megterheléseket, így képesek összeomlani a súly alatt.
Mindenki látott már hópelyhet, és hogy szoktunk neki örülni, ha a tél beálltával, annak igazi szépsége, az első havazás is beköszönt. A hópelyhek törékeny szépségek. Éppen azért nevezik ezt a nemzedéket is hópehelynek, mert ahhoz hasonlóan törékenyek ők is.
A hópehely nemzedék kialakulása már a szülőktől ered. Minden szülő úgy hiszi, hogy gyermeke a világon a legkülönlegesebb. A maga nemében ez igaz is, de csak az anya, a szülők világára nézve érvényes. Mi szülők hajlamosak vagyunk túlfélteni, védeni gyermekeinket. Elkényeztetjük őket mindennel, hiszen szeretnénk nekik megadni sok mindent. Sokan még azt is megpróbáljuk gyermekeink életében megvalósítani, ami annak idején, a mi saját gyermekkorunkból kimaradt, hiányzott. A hópehely gyerekek azt hiszik magukról, hogy különlegesebbek, mint társaik, hiszen a szüleik is ezt táplálják beléjük. Ugyanakkor jogaikkal tisztában vannak és hangoztatják is, és azt igyekeznek érvényesíteni, azonban a kötelességeikhez nem biztos, hogy így viszonyulnak. Ha ellentmondásokkal, nehézségekkel szembesülnek, tehetetlennek érzik magukat, és nem bírják elviselni azt sem, ha megmondják nekik, hogy nincs igazuk. Ők azok, akik úgy érzik, hogy joguk van bárkit megsérteni, de fordítva ez ne érvényesüljön. Sértődékenyek és nem fogadják el, ha más személy más nézetekkel bír. A hópelyhek élete nehéz, mert a teher a mai világban nagy, ők pedig nem bírják a nyomást. Összeroppannak, depressziósak lesznek, és ha kilátástalannak ítélik meg életüket, akkor az öngyilkosságig is eljutnak. Kevésbé kitartóak. Még ha jó ötleteik is vannak, amelyek megvalósításába bele is vágnak, az első kisebb probléma jelentkezésekor képesek feladni.

Sőt terveik megvalósítása közben elbizonytalanodhatnak. Ehhez hasonló élményeket majdcsak minden kamasz fiatal átél, amikor keresi helyét a világban, a társadalomban. Teljesen természetes folyamat, csakhogy ők előbb vagy utóbb megtalálják útjukat, számításukat. A hópelyhek azonban ilyenek maradnak felnőttként is.

Mindenki különleges és egyedi, és ez még inkább igaz a szüleink szemében. Rendjén van ez így, de ha a való világba kitesszük a lábunkat, rájövünk, hogy pont olyanok vagyunk, mint bárki más.

A világnak nem hópelyhekre van szüksége, hanem érett, erős, terhelhető, rugalmas nemzedékre, hogy jobbá tudják tenni a jövőt. A túlzott féltés és gondoskodás azonban nem arrafelé tereli a fiatalokat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!