Ha nem vagy tisztában azzal, hogy gyermekeden mekkora a nyomás, akkor csak lapozz bele a tankönyveibe. Már az alsó tagozatos gyerekek olyat tanulnak, amit a szüleik ugyanazt csak felső tagozatban. A tananyag egyre nagyobb, ehhez képest a gyerekek között nagyobb számban tűnnek fel a magatartási- vagy tanulási zavarral küzdők, számukra pedig további nehézségeket tartogat az iskolai élet. A pedagógusok igyekeznek segíteni a gyerekeknek mindenféle problémájukban, de ehhez a szülői támogatottság is szükséges. Ideális esetben nemcsak a pedagógus számára ismert a gyerkőc gondja, hanem a gondos szülő is észreveszi a jeleket és megfelelő lépéseket kezdeményez annak ügyében, hogy minél jobban érezze magát a gyerkőc a bőrében és az iskolában, mert csak így várható, hogy a képességeinek megfelelő jegyeket produkáljon.

Már azzal sokat tehetünk, ha beszélgetünk a gyermekünkkel, hiszen a kommunikáció által értesülhet a szülő fontos adatokról, időpontokról, de ezen túl is kell látni. A tartalmas beszélgetéskor kicsit jobban beleláthatunk, hogy mi történik az iskola falain belül. Egy meghitt beszélgetés során a gyerkőc elmondhatja élményeit, jövőbeli terveit, és arról is beszámolhat, ha valami bántja.

A tanév elkezdése mindenki számára stresszesebb időszak. A szülőket leginkább az anyagi terhek viselik meg, a gyerekeknek pedig újból vissza kell rázódniuk az iskolai légkörbe. Akkor sem könnyű az, ha a megszokott csapatba tér vissza nyár végén a diák, de még frusztrálóbb, ha teljesen új osztályba, új iskolában kezdi a tanévet, vagy ez a legelső tanévkezdése. Ez az izgalom pedig megélhető pozitív vagy negatívként változásként is.

Már az iskola második hetében járunk, talán az izgalom, feszengés alább hagyhatott valamennyire, de még mindig segítenünk kell gyerkőceinket. Kitől kapjanak ösztönzést, ha nem a szüleiktől? Ezért nagyon fontos tudatosítani gyermekeinkben azt, hogy a szülő mindig és minden helyzetben a gyermeke támasza.

Még a nagyon jól tanuló gyermek életében is adódhatnak olyan szakaszok, amikor nehezebben veszi az akadályt. És vannak azok, akiknek a tanévek döcögősebben mennek, nemcsak egy tantárgy okoz gondot, hanem a többi is. Ezért kell támaszul szolgálni a szülőnek, ami nem csak azt jelenti, hogy otthon közösen szánnak időt a leckék elkészítésére, hanem átbeszélik a tanulnivalót, és persze beszélnek az iskolai dolgokról, valamint arról, hogy bárhogy is teljesít az iskolában, attól a szülő ugyanúgy szereti. Nem az érdemjegyektől függ a szeretetük. Azt is el kell fogadni mind a diáknak, mind a szülőknek, hogy nem teljesíthetünk mindig 100%-on, így a készülés ellenére is becsúszhatnak rosszabb jegyek. Nyugtassuk meg afelől, hogy nem a világvége egy rosszabb jegy.

Ne csak mondogassuk, hogy ránk bármiben számíthat, hanem tényleg segítsünk neki, bármilyen gonddal fordul hozzánk. Támogassuk szeretetünkkel, ölelésünkkel, olykor már ennyi is vigaszt, megnyugtatást jelenthet, de ha tantárgyi segítséget kér, akkor se utasítsuk vissza. Beszélgessünk az iskolai történésekről, meséljünk saját tapasztalatainkról élményeinkről, amelyek talán segítenek átbillenteni a nehézségeken, ha rájönnek arra, hogy nemcsak ők éreznek így, hanem szüleik is átéltek hasonló időszakokat.  

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!