Olvasni bárhol lehet, aki arra dönt, hogy olvasni akar. Talán a váróban ülve, a tömegközlekedési eszközön zötykölődve is találunk olyat, aki olvasásra adja a fejét, és elképesztő, de a diákok között is látni olyat — nagyon ritkán —, aki a két óra közötti szünetben nem a telefonját simogatja, hanem egy érdekes könyvbe merül bele.

Akit ragadott már magával egy könyv varázslatos története, az érezte úgy, hogy nincs kedve abbahagyni az olvasást. Már javában aludnia kellett volna, de még éjszakába nyúlva sem tudta lerakni a könyvet és ez az alvásra szánt idő rovására is mehetett.

Úgyis jön a bekuckózós időszakunk, és ha el szeretnénk szakadni a világ zűrzavarától, akkor temetkezzünk bele egy érdekes könyvbe. Ezzel mutatunk igazán példát a gyermekeink számára. Természetesen a könyvek és az olvasás megkedveltetését már azzal meg lehet kezdeni, hogy ha minden este meseolvasással segítjük gyermekünket álomba merülni. Minden kisgyermek számára eljön az az idő, amikor a könyvek már érdemlegesen felkeltik a figyelmüket. Eleinte a képeskönyvek adják az élményt, valamint a szülők által felolvasott kedves versek, mesék. Később azonban olyan könyvek válhatnak a gyerekek kedvencévé, amelyet már nemcsak a szülők olvashatnak fel, hanem gyermekbarát megoldással állnak a kis olvasók rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy az olvasmányt kedves illusztrációkkal törik meg, amelyek nemcsak megbontják a betűk egybefüggőségét, de a vizualitás fontosságát is hangsúlyozzák. A nagyobb sortávolságok és betűk használatával egy lapra nem kerül annyi betű, amely azt az érzést kelti a gyerkőcben, hogy még irtó sok van a könyvből, így az olvasás iránti kedvet sem töri le.

Családi elfoglaltságként lehet olyan időszakokat kitűzni, amikor kollektívan mindenki olvasásba kezd. Ehhez szükséges magunk mögött hagyni a technikai vívmányokat és arra az időszakra teljesen engedjük el azok használatát. Válasszunk ki egy érdekesnek ígérkező könyvet. Erre tudatosan úgy lehet a leginkább felkészülni, hogy a család együtt keresi fel a könyvtárat, vagy a könyvesboltot, ahol mindenki kedvére válogathat a könyvek között. Úgyis hamarosan következik az olyan időszak, amikor esősebbre fordul az idő, és egy puha plédbe beburkolózva, teát szürcsölgetve merülhetünk bele egy könyv izgalmas világába. Tegyük ezt minél többször, mert ártani biztosan nem fog.

Az olyanok társaságát viszont kerülni érdemes, akik a kezünkben lévő könyvet már olvasták, mert annál rosszabb nincs, mint amikor előre megtudjuk, hogy mi lesz a végkifejlet. Arra is ügyelni kell, hogy olyan könyvet ne adjunk kölcsön, amit mi magunk még nem fejeztünk be. Lehet, hogy többet sosem látjuk viszont. Végezetül Müller Péter szavaival élnénk, miszerint "Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés."

Teremtsük újra a saját világunkat.