A nem első gyermeküket váró kismamák nagyjából tudják, hogy mi vár rájuk, még akkor is, ha a két várandósságot teljesen másképp élik meg. A már nem először szülő nők nem úgy reagálnak a babavárásra, mint az első szülöttnél. Teljesen természetes, mint ahogyan az is, hogy az első gyermekükkel várandós nők hajlamosabbak arra, hogy túlaggódják a babavárást, és még előszeretettel költenek olyan holmikra is, amely egyáltalán nem szükséges, és csak később látják ezt be.

Még a jól felkészültnek hitt, első gyermeküket váró nők számára is lehetnek meglepetések, amelyekről korábban azt vallották, hogy ők nem esnek bele ebbe a csapdába. Az anyává válással megváltozhat a szemlélet és az egész addigi élet. Egy kisbaba születésével sokkal felelősebbé válnak a nők, hiszen gondoskodniuk kell babájukról.

A szülőktől, barátoktól, ismerősöktől számos információt tudhat meg a kismama a várandósságról, a szülésről és a babával való foglalkozásról is, azonban vannak olyan élethelyzetek, amire senki sem tud igazán felkészíteni, azt meg kell élni. Sőt, olykor inkább túlélésről szól. És ami először olyan nagy dolognak tűnt a friss anyuka számára, kiderül, hogy annál létezik sokkal komolyabb is.

Babavárásra, babázásra felkészítő könyvek, érdekes cikkek igyekeznek válaszokat adni a kétségbeesett szülőknek, de vannak olyan apróságok, amelyeket ezek nélkül is tudunk. A higiénia mindenképp szükséges saját magunk érdekében, de ha pici babánk van, ennek értéke felfokozódik. Nem is gondolnánk, hogy mit vált ki belőlünk annak látványa, hogy egy babalátogatásra érkező családtag vagy barát az érkezés után egyenesen a baba felé veszi az irányt és már nyúl is érte. Kézmosás nélkül? Hirtelen ennek az aprócska mozzanatnak akkora jelentősége lesz, mint eddig sosem. Valószínűleg semmi baja nem történne a pici babának, ha valaki kézmosás nélkül venné magához. Ám, hogy az ütő sem álljon meg bennünk, érdemes az elején tisztázni a feltételeket. A biztonság érdekében minden vendég vegye az irányt a mosdó felé.

Arra sem készít fel senki, hogyan reagálunk arra, hogy idegenek nyúljanak gyermekünkhöz. Meg vagyunk arról győződve, hogy barátságos emberként nem burokban nevelt gyerkőcöt akarunk kiadni a világba. Mégis rossz érzés kerít hatalmába, amikor idegen közelít a kicsihez, és anyatigrisként óvjuk attól, hogy az idegen fel is vegye gyermekünket.  

Arra sem készít fel senki, hogy a segítő szándékú tanácsok nemhogy segítenének, de egyenesen felkavarnak, dühbe hoznak.

Van valami törvényszerű, hogy amikor bármilyen különlegesebb alkalomra készül az anya, vagy a szülők együtt, akkor a gyerkőc semmiből jövő betegsége meghiúsít minden tervet. Így az egyetlen szabad, közösen töltött program idillje szertefoszlik. Hirtelen egy mozinak, vagy egy nyugodt néhány órának is sokkal nagyobb jelentősége lesz.

Szólnak arról mesék, hogy milyen kimerítő olykor anyának lenni, de hisszük, hogy lazán és könnyedén vesszük az akadályokat. A valóságban valóban átélhetjük azt, hogy a nap fénypontja az lehet, ha a kicsi végre elalszik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!