Ebből az álomvilágból hamar valóság lesz. Egyes babák már újszülöttként próbára teszik szüleiket, aminek persze oka lehet, de egy hasfájós, sokat síró babával nehezebb az élet. Aztán elérkezik az az időszak, amikor már önállóan tud közlekedni a kicsi, és mindig a nyomában kell lenni ahhoz, hogy biztonságban tudjuk. A nevelés első színtere maga a család, az otthon, és nagyon fontos viselkedési normákra kell megtanítaniuk a szülőknek gyermeküket. Engedni kell, hogy a környezetüket felfedezzék a gyerkőcök, mégis szabályokat kell megszabni és határokat kell betartani. A világ is így működik. Ezt kell megtanulniuk a gyerkőcöknek, hogy könnyebben boldoguljanak majd később a világban.

Minden szülő jóravaló, dolgos, szorgalmas, lehetőségekkel teli fiatalt szeretne a kezei közül kiadni. A nevelést természetesen már otthon megkezdjük. Habár a szeretet vezérel, olykor a fegyelmezési módszerek nem a legjobbak és pláne nem célravezetők.

A szabályok azért vannak, hogy megszegjük azokat. Így tartja a mondás, és ezzel a gyerekek is pontosan így vannak. Feszegetik a határokat, úgy próbálják megismerni a világot, hogy az sokszor veszélyes lehet. A szülők ekkor próbálnak közbelépni és elmagyarázni a veszélyeket, a lehetőségeket. Mert a nevelés elsődleges célja az, hogy a gyerekeket rávezessük a dolgokra, vagyis hogy felkészítsük őket az életre. A szülőknek kell megmutatni, hogy mi helyes és mi nem az. Az anyák és az apák a gyerekek elsődleges mintái. Sok szülő esik bele a nevelésnek abba a hibájába, hogy ahhoz nem jó módszert választ.

Szeretjük a gyermekeinket, akikhez szeretettel, türelemmel és higgadtsággal kellene fordulni mindig és mindenkor. A mai kor élete tele van elvárásokkal, feszültségekkel. Nemcsak a felnőttek életére, de a gyerekekére is ugyanúgy igaz. A megfeleléseknek teli mindennapokban kellene higgadtan kezelni gyermekeink viselkedését. Valljuk be őszintén, embert próbáló feladat. Idegesen nem tudunk megfelelően gyereket nevelni. Ha így próbáljuk meg, akkor sokkal inkább ordításba, akár fizikai fenyítésbe fog torkollni, és még véletlenül sem jó hatással van a gyermekre. Az ugyanis félelmet kelthet a gyerkőcben, hosszú távon pedig agresszívvá teheti őt is.

A szülők megfelelő és eredményes fegyelmezési módszere az, amikor felindultságukat leküzdik magukban. Miután már lehiggadtak, akkor beszélnek gyermekükkel a helyes viselkedésről, ezzel is mintát szolgáltatva nekik. Amikor a gyerkőcök nem tartják be a szabályokat, nem a megfelelően viselkednek, akkor a büntetés mindig a szabályszegéssel egyenértékű legyen és sose testi fenyítésben nyilvánuljon meg. Emellett persze a jutalmazásról sem szabad megfeledkezni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!