Jól tudjuk, hogy a gyerekek mennyire imádják a meséket, és a fantáziájuk is milyen élénk, színes. Élvezettel hallgatják azokat a történeteket, amelyek a könyvekben le vannak írva, de ugyanúgy átélik azt is, amit a televízióban látnak. A mesék mellett azokat a történeteket is szívesen hallgatják, amelyek velük történt, babakorukból származó.

Pici korban meg lehet kezdeni a versek és mesék mondását, hallgatását. A zenék, a versek, a mondókák ritmusát kedvelik a kicsik, és ahogy nőnek, egyre jobban leköti őket azok tartalma  is. Négy és öt éves koruk körül a gyerekek már érdemben képesek meghallgatni egy hosszabb mesét, hiszen már beleélik magukat a történetbe. Ez nem azt jelenti, hogy annyira beleképzelik magukat, hogy összekeverik a valóságot a mesés történettel. Áhítattal képesek hallgatni a történetet, azonban nem azonosulnak a szereplőkkel. Mégis ez egy olyan varázslat a gyerekek életében, amely a személyiségfejlődésük szempontjából nagyon fontos. A mesék ugyanis tanítanak. Nemcsak a viselkedésre, a helyes cselekedetekre tanítanak meg, hanem fejlesztik az empátiát, a szókincset, a kifejezésmódot. A mesék úgy tanítanak, hogy mindezt észre sem veszik a gyerekek és még élvezik is.

A gyermekkorban fellépő félelmekre a szülőknek is varázslattal kellene reagálni, mert mi is olykor babonásak vagyunk. Egyes helyzetekben nagy szerepet tulajdonítunk tárgyaknak, amelyek segíthetnek egy vizsgán. Ezek a kabaláink.

A gyerekekkel fontos sokat beszélgetni, és ez kiterjedhet a családi történetekre is. Jó, ha a gyerekek tisztában vannak származásukkal, a család múltjával. Ebből sokat tanulhatnak és az önbecsülésük is nőhet. Az élet azonban tele lehet buktatókkal, csavarokkal, nehézségekkel, amelyekről ugyanúgy érdemes beszélni, mint a nagyon jó történésekről. A rossz, nehéz időszakok is hozzátartoznak a család múltjához, és ha ebbe is beavatjuk a gyerekeket, akkor sokkal könnyebb lesz azt elfogadniuk, hogy az élet nem mindig könnyű és ha tévednek, hibáznak, csalódnak, akkor könnyebben fel tudják majd dolgozni.

Minden család történetében lehetnek olyan titkok, amelyről nem szívesen beszélünk. A gyermekeinket azonban ezekbe is be kell avatni, mert később, ha felnőttként jönnek rá dolgokra, sokkal nagyobb csalódásnak, fájdalomnak tesszük ki őket. Mint ahogy a halál is az élet része, ezért nagyon fontos, hogy az elhunytak emlékét őrizzük magunkban.

A család az a közeg, ahol emberek élnek együtt. Érzelmi és genetikai kapcsolat egyesíti őket, ám ettől még lehetnek nézeteltérések. Ezeket mindig meg kell beszélni és nem lehet reakció nélkül hagyni. Az sem jó, ha hidegen hagy, de az sem, ha túlaggódjuk a történteket. Nem szabad tovább éltetni az esetleges ellentéteket gyermekeinkben.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!