Telnek az évek, a gyerekből felnőtt válik és beállunk a munka világába. Nem arról van szó, hogy az iskolában nem csináltunk semmit és nem kellett tetteinkért felelősséget vállalni, de meg sem közelítette azt, ami érettebb korunkban ránk vár. A több fronton való megfelelés súlyát cipeljük és az idegrendszerünk is folyamatosan stimulálva van.

Már a gyermekeink is tapasztalják, hogy milyen a modern világ. Pontosabban ők már ebbe nőnek bele és így cseppet sem furcsa az, hogy bármilyen tartalomhoz szinte percek alatt hozzájuthatnak. Ingerek érik őket mindenhol, amit persze fel is kell (tudni) dolgozni. Már nem csak a televízióval és a túl sok játék okozhat dömpinget a gyermeki agyban, hanem a különböző kütyükön át nyert információktól. A különböző játékok, a közösségi média olyan színtere a most felnővő gyerekeknek, amely számukra már teljesen általános.

Mégis azt kell mondani, hogy a technikát kár lenne kicsavarni a gyerekek kezéből. Számukra ugyanis fontos tudást és gyakorlatot adunk így a kezükbe, amelyet bizonyára felnőttként már profi módon kell kezelniük a munkájuk során. Ugyanakkor ez a sok és sokfelől érkező inger állandó izgalomban és pörgésben tartja csemetéink agyát.

Emlékszem gyerekkoromban feküdtem az ágyamon és az unalomtól a falnak támasztottam a lábaimat. Ez már annak jele volt, hogy végképp nem találtam semmit érdekesnek és átvette a hatalmat felettem az unalom. Valameddig így kínlódtam, majd azon kaptam magam, hogy kerestem valami újabb szórakozást, netán ebben a semmittevésben elaludtam.

A mai gyerekek azonban annyira túlterhelt idegrendszerűek, hogy még kevésbé képesek szembenézni az unalommal. Számukra már a néhány perces csend is katasztrofálisan uncsi. Az unalom egy negatív tartalmú szóként van jelen az életünkben, így a gyerkőcökében is. Azt jelenti, hogy nincs semminek semmi értelme és csak úgy vagyunk. Pedig az unalom nem olyan rossz ám. Sőt, szükséges. Hogy miért?

Mert amíg unatkozunk, addig tudunk gondolkodni, és unatkozás közben át tudjuk gondolni az érzelmeinket, a tetteinket. Sőt van időnk arra is, hogy megfigyeljünk dolgokat. Bármennyire hihetetlen, az unalom az önismeretünket is fejleszti. Néha kimondottan érdemes hagyni a gyerekeket unatkozni. Vagyis nem kell sem internet, sem kütyü, csak az unalom.

Mivel nincs más inger, így az agyunk letisztultan tud kattogni. Nem zavarja abban semmi és ez a gondolkodást, a képzeletet, a kreatív gondolkodásra nagyon jó hatással van. Unatkozás közben akár egy-egy probléma megoldására is rájöhetünk, vagy tisztábban láthatunk olyan helyzeteket, amelyekre azelőtt nem is koncentráltunk.

Az unatkozás építi a személyiséget, mert mérlegelhetünk, átgondolhatunk, kipróbálhatunk új dolgokat.

Érdemes tehát olykor szándékosan unatkozni hagyni a gyermekeinket. Nem fog csontjuk törni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!