Az ehhez a naphoz kötődő programok, előadások a családról mint ösztönző erőről, biztos háttérről, menedékről, energiaforrásról szólnak. Hangsúlyozzák azt, hogy a család az a közösség, mely a legkilátástalanabb helyzetekben is megtart, mely tékozló fiakat is visszafogad.

Tudjuk, hogy a XXI: századi családmodell merőben más, mint a klasszikus értelemben vett család. A mai modern társadalomban jól ismert az élettársi viszony, és a házasságok sem köttetnek mindig egy életre. Felmérések szerint csökken a házasodási kedv, egyre nő az elváltak vagy az együtt maradó, de kapcsolatokban szegény családok száma.
Foghatjuk a változást a felgyorsult életvitelünkre, a rohanó stressztől duzzadó világra, a társadalmi elvárásokra, a karrierista szemléletű munkahelyekre, vagy bármire, de valójában az egyéntől, tehát tőlünk indul minden folyamat, tehát mi gerjesztjük a pozitív és a negatív dolgokat is.

Pedig olyan szépen kezdődik minden… A legszebb nappal, az esküvővel, ahol szent az elhatározás, hogy örökre együtt marad a pár, mert mi lehet annál szebb, mint az, hogy van egy, hely, ahová haza tud menni az ember. Van egy család, amely bátorítja, ha erre van szüksége, segíti, ha baj van, betegségben társ, barát.
Aztán jönnek a hétköznapok, a rohanás, gyerekszületés, otthonteremtés, fogy a pénz, egyre hangosabbak a veszekedések… Vajon ez lenne a modernkor családja?

Tegyünk azért, hogy ez ne így legyen, hiszen a család valójában egy olyan remekmű, amiért érdemes élni, dolgozni.
“A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.