Akapcsolat működésének és zavarainak megértése érdekében Birditt 474 szülőt és felnőtt korú gyermekét vizsgálta meg. Az esetek mindegyikében közös nevezőnek számított, hogy az utódok maximum 80 kilométeres távolságban éltek szüleiktől. A legtöbb esetben a szülők jóval negatívabbnak ítélték meg a kapcsolatot gyermekeiknél.
A leggyakoribb vitaokok között a gyermekek életmódja és viselkedése szerepeltek. Birditt ezt azzal indokolja, hogy az apák és anyák jóval többet invesztáltak (nem anyagi értelemben, sokkal inkább gyermekkori törődéssel, neveléssel) a kapcsolatba, s ebből kiindulva jobban aggódnak utódaik jövőjének alakulásáért.
Az eredmények elemzésekor különösen feltűnő volt, hogy a lányos szülők sokkal rosszabbnak ítélték meg a kapcsolatot, mint azokban az esetekben, amikor fiúkról volt szó. Birditt szerint a különbség abból adódik, hogy általában a nők a férfiaknál jóval szorosabb kapcsolatot tartanak szüleikkel. A gyermekek emellett – nemtől függetlenül – rosszabbnak értékelték anyjukhoz fűződő kapcsolatukat az apjukhoz kapcsolódóhoz képest.
Birditt legnagyobb meglepetésére a gyermekek idősebbé válásával a problémák – ahelyett, hogy enyhültek volna – felerősödtek. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a szülők több figyelmet és törődést szerettek volna utódaiktól, míg a gyermekek saját kötelezettségeik miatt – amelyek munkahelyükből és saját családjukkal, gyermekeikkel való foglalkozásból adódtak – nem tudtak eleget tenni ennek.
A legtöbb konfliktust az szülte, ha a két generáció életvitele és életfelfogása gyökeresen eltért egymástól, vagy ha a szülők kérés nélkül beleártották magukat gyermekeik életébe. „Jó hír ugyanakkor” – hangsúlyozza a pszichológus –„hogy a legtöbb megvizsgált esetben mind a szülők, mind gyermekeik konstruktívan állnak a problémákhoz, s amennyire tudják, megpróbálják a másik fél kívánságait és vágyait figyelembe venni, s felfogását megérteni.”
Ám minél nagyobb és régóta jelen lévő feszültségek dolgoznak a kapcsolatban, a konstruktív, mindkét fél számára kedvező megoldás annál kevésbé tűnik valószínűnek. „A hallgatás és a konfliktusok szőnyeg alá seprése ugyanakkor nem jelent megoldást a problémákra; az ellentéteket sokkal inkább kiélezi” – írja Birditt a „Psychology and Aging” című tudományos szaklap oldalain.
Fotó: freedigitalphotos.net
lelkielet.hu/kamaszpanasz.hu