Amíg a férfiak együttléte többnyire valamilyen „csinálásra” irányult, - sport, szerelgetés, bütykölés, kocsmázás, kártyázás -, addig a nők barátsága az „együtt levés” (kitárulkozás, érzelmek, kapcsolati problémák megtárgyalása) miatt volt fontos. A férfiak beszélgetésekor arról folyik a szó, hogy mi történik, a nők arról beszélgetnek, hogy mit éreznek.
A világirodalom számtalan művében találunk példákat a férfi barátságra, amikor az életüket is hajlandók voltak feláldozni egymásért, de nők esetében ilyen nem igazán fordul elő. Ugyanakkor a nők önfeláldozása inkább a gyermekükért, a családjukért történik, meg, nem pedig a barátnőjükért.
A barátság önzetlenség, melyet az úgynevezett „génrokonság” határoz meg. De vajon létezhet férfi és nő között? Egy biztos, mindenféle kapcsolatra vannak szociális minták, de a férfi – nő barátságra nincsenek.
Például amikor házaspárok barátkoznak, ritkán fordul elő, hogy az egyik páros nő tagja és a másik páros férfi tagja csinál közös programot. Ellenben sokszor fordul elő, hogy a családi barátságok zátonyra futnak a túlságosan szorossá váló „ellen nemű” barátságon.
A munkahelyeken szövődő férfi – nő barátságokkal is, így szokott lenni, hivatalosan „nem léteznek”, de előbb-utóbb egy konferencián közös szobában, vagy a munkahelyen valamelyikük íróasztalán találják magukat, egyáltalán nem baráti ölelésben.
fotó: freedigitalphotos.net forrás:lelkiélet.hu/lelkititkaink.hu