A testi szerelemmel kapcsolatosan sokan torz hiedelmeket táplálnak magukban. Sok emberbe beleverték, hogy a szeretkezés undorító, bűnös dolog, és emiatt képtelenek élvezni azt. Szégyellik a testi vágyaikat.

A férfiaknak is megvan a képük arról, hogy milyen egy macsó hím, de ezt a témát a nők jobban a szívükre veszik. A nők azt hiszik, csak úgy tudnak megfelelni a szépségideálnak, ha szoliba, fodrászhoz, manikűröshöz, és tornázni járnak, szép ruhákat viselnek, és átszabatják magukat plasztikai sebésszel.

A testben, ha beindítják reflexeinket, feltámad a vágy. Kiválthatja látvány, érintés, vagy egy szokatlan helyzet. Többnyire néhány perc múlva nyomtalanul megszűnik. Ekkor jön az elme, ami tovább játszhatja a játékot. Az elme úgy véli, hogy a testi szükségletek (evés, ivás, alvás, biztonság, testi szerelem) az ő szükségletei. Pedig ez nem igaz, az elmének nincsenek szükségletei, pláne nem testiek. Lássunk egy példát: amikor eszünk, a testünk elég hamar jóllakik, de az elménk még követeli az ételt, az élvezet kedvéért. Az elménknek viszont semennyi étel nem elég, ezért is olyan sok a túlsúlyos ember. Vagy vegyük például a „Nincs egy rongyom sem” mondatot. Hiába van tele a szekrényünk ruhákkal, az elménk követelőzni fog.

Az agyunk valójában nem szeretkezésre vágyik, hanem szeretetre. Viszont úgy gondolja, hogy ő a test. A test, ami lát, gondol, érez. Hosszú folyamat, amíg az elme rájön, hogy mi nem valójában. Nem vagyunk azonosak a testünkkel, elménkkel, álmainkkal. Mi vagyunk az erő, ami élteti a testünket, és a lelkünket. Mi vagyunk az élet. Ugyanaz az Erő éltet mindannyiunkat, ami kinyitja és becsukja a virágok szirmait, és feltámasztja a szelet.

(Forrás: Don Miguel Ruiz: A szeretet iskolája, / Fotó:lovehardtalk.wordpress.com )