Az első szakasz a figyelemé

Minden párkapcsolat alapja a figyelem. Hiszen úgy kezdődik, hogy felfigyelünk a másik félre. Külső-belső tulajdonságai felkeltik az érdeklődésünket, tudat alatt úgy választunk párt, hogy olyan emberhez hasonítjuk a másikat, akihez kellemes élményeink, tapasztalataink köthetőek. Ezek az emberek lehetnek családtagok vagy barátok.

Valójában az érzékszerveink választanak mellénk társat, agyunk jelzi, hogy kinek a jellemében, hangjában, illatában, érintésében van valami, ami magával ragad és lehengerel.

Bármennyire is furcsán hangzik a szerelem kezdődhet a választott fél parfümillatával, vagy egy kellemes orgánummal. Hogy testünk mire, és milyen formában reagál, mire figyelünk fel legelőször és miből indul el a szerelem érzése, kétségtelenül a kapcsolat elejének legizgalmasabb pillanatai.

Fontos megjegyezni, hogy a testi vonzalom és a szerelem érzése sokkal hamarabb kialakul két ember között, mint maga a kapcsolat, aminek a felépítéséhez mindig időre van szükség. Ha két ember egymásratalál, ha kölcsönös vonzalom és szimpátia is megvan, akkor következik a második szakasz, a fantázia szakasza.

Ha a figyelem már tartósan fennáll akkor az agyunk a fantáziánk segítségével egészíti ki a kapcsolatból még hiányzó részeket. Azokat az információkat,amiket már megtudtunk a másik félről kiegészíto saját fantáziákkal. Ilyenkor lehet negatív következménye annak, ha a másik valójában nem olyan,mint azt fantáziánkban gondoltuk. A nők hajlamosabbak arra,hogy megismerkedés után szerelemről, házasságról, családról fantáziáljanak. A férfiak a kapcsolat elején jellemzően inkább szexuális töltetű fantáziákra koncentrálnak.

Az ember hajlamos a fantáziavilágában ragadni, így értékes pillanatokat veszít el a jelenből, hiszen gondolatban mindig azon mereng,hogy vajon mi lehetne, illetve minek kellene lennie. A fantáziánk, az álomvilághoz hasonló, saját magunk által teremtett külön világ,ahol az álom és a valóság nem minden esetben válik eggyé.

A szerelem, a párkapcsolat akkor tartós, és kiegyensúlyozott, ha csak rövid ideig tart a fantázia szakasza. És végül valóban megéljük a jelen valós pillanatait. 

A harmadik szakasz az önmegvalósításé

A párkapcsolatban fontos,hogy egyensúly legyen aközött a kép között ,amit mi látunk magunkról és aközött,amit a párunk lát rólunk. Egy párkapcsolatban a felek tükröt tartanak egymás elé. Fontos,hogy tudatában legyünk annak a képnek, amit a másik gondol rólunk. Ez segít az önfelismerés folyamatában azonban, ha ez a folyamat elmarad, vagy gyakran kritikával társul, az lelkünkben komoly fájdalmat eredményez.

Ha nem mutatjuk valós énünket, vagy szerepet játszunk, az hosszútávon megmérgezi a kapcsolatot. Fontos,hogy tisztában legyünk pozitív és negatív jellemvonásainkkal, szokásainkkal, viselkedéseinkkel, hiszen ha párunk negatív kritikával illet, és mi nem vagyunk tisztában annak valódiságával, létezésével, az gyorsan szakításhoz és elhidegüléshez vezethet.

A párkapcsolat negyedik szakasza a válság

Ha az önismeret szakasza nem megfelelő, téves képet kapunk egymásról könnyen bekövetkezik a válság szakasza. Ha arra vágyom, hogy a másik szeressen, cserébe viszont nem nyújtok semmit, kudarchoz vezet. Egy kapcsolatnak nem a másik fél bálványozásán kell alapulni, kölcsönös harmónián, vonzalmon, szereteten. Mindkét félnek kölcsönösen kell elfogadnia egymást, minden velejárójával együtt.

Vannak olyan emberek, akik mindent elnéznek a másiknak, csak ne legyenek egyedül, az ő esetükben társfüggőségről beszélhetünk. Fontos,hogy törekedjünk a kölcsönös harmóniára és ne azért ragaszkodjunk a párunkhoz, hogy ne legyünk egyedül. Hagyjuk,hogy érzelmeink vezéreljenek.

A párkapcsolat ötödik szakasza kétféle lehet, ha a kapcsolat rendben működik elmélyül, ha viszont problémák adódtak akkor kihűlhet és végetérhet.

Tehát az ötödik szakasz afféle vízválasztó. A szerelmet erőltetni és rákényzeríteni a másik félre nem lehet. Örökké tartó szerelem nem létezik,hiszen a kapcsolat elején feltörő szerelmes rajongás egy idő után erőteljes szeretetté alakul.Sokan esnek abba a csapdába, hogy tetetik a szerelmet, ami önző és gyáva dolog.Önös érdekek miatt hozzáláncolni valakit magunkhoz a lehető legnagyobb hiba, amit elkövethetünk , ha valami hiányzik az életünkből.

A szerelem mindig utat tör magának, erőltetni, megjátszani, nem lehet és nem is érdemes. Ha két ember őszintén közelít egymáshoz a kapcsolat első szakaszában, arra törekednek,hogy testileg-lelkileg is megteremtség a harmóniát,akko a kapcsolat működőképes lesz. Az viszont a legnagyobb hiba,ha két ember együtt marad, csak a megszokás, a vagyon, a gyerekek, vagy az egyedülléttől való félelem miatt.