Szerelmünk megtalálása csodálatos és felemelő. Amikor nem alkuszunk meg az élettel, hanem úgy érezzük, hogy arra a társra találtunk rá, aki mindenhogyan a legjobban passzol hozzánk, mindezt a másik személy is így érzi, a legszerencsésebbeknek érezzük magunkat. Pláne, ha látjuk magunk körül – esetleg saját magunk is tapasztaltuk -, hogy milyen nehéz megtalálni a legjobb társat. A tökéletességben mindig benne rejlik az a kis kétely, hogy ez a buborék bármikor kipukkanhat.

Lehet, hogy a durranást nem maga a társunk, hanem a társunkhoz tartozó személyek okozzák? Filmek alaptémája is lehet a családon belüli konfliktusok, és az újonnan bekerülő személyiségével lehet, hogy nem tud mindenki azonosulni. A legrettegettebb és a legtöbb vicc is az anyós személye köré csoportosul. A szülőknek történő bemutatástól nem véletlenül tartanak a friss párok. Hát még akkor, ha a szülőknek olyan hírük van, hogy nehezen fogadnak el új embereket.

Az anyósok is lehetnek nagyon sokfélék, és közöttük lehetnek olyanok, akik saját gyermekükként tekintenek gyermekeik választottjára. Vagyis azonnal befogadják az új embert a családba. Másoknak ez nehezebben megy, időre van szükség. Nem is beszélve arról, hogy nem egy család, pár életét felborítja az egyik vagy másik fél szüleivel vívott csata.

A jól működő és boldog párkapcsolatot hamar meg tud mérgezni egy anyós. A konfliktust több minden okozhatja.

Az anyósok egyik fajtáját alkotják azok, akik imádott gyermeküknek a legjobbat szeretnék és megítélésük szerint gyermeke párja nem hozzá való, nem tudja azt megadni, amire szüksége lenne. Habár a legjobbat szeretné gyermekének, mégis megfojtja a kapcsolatát azzal, hogy az anyós ráerőlteti akaratát a pár életére. Az erős személyiségek egymásnak feszülése csak tovább nehezítheti az amúgy is kényes helyzetet. Ebben az esetben a párnak a sarkára kell állnia, hiszen az anya, az anyós nem élheti a szerelmesek életét. Megfelelő távolságból szemlélheti azt, de beleszólni valója nem lehet.

Egyes anyós típusoktól nemcsak a bemutatkozás ideje alatt félnek a gyermekeik párjai, hanem a későbbiekben is fennmaradhat ez a félelem. Egy ilyen anyósnak nem lehet megfelelni. Mindenben talál kifogásokat, és keresi is. Úgy kell lavírozni esetükben, hogy nem szabad kivívni a haragjukat. Talán sosem fogja anyós és vej/meny megkedvelni igazán egymást, de legalább a különálló életük nem minden mozzanatát akarja az anyós uralni.

Az anyós gyermekét „veszi el” annak párja. A megszokott gyermek-anya kapcsolat megszűnik abban a minőségében, mint korábban volt. Ezt van, aki nagyon nehezen dolgozza fel, így aki a „helyébe lép”, ki nem állhatja és fenntartásokkal kezeli.  

Gyermekeink választottjai a családhoz tartoznak, ha összekötik az életüket. Az ők választásuk, szülőként nem az életüket kell nehezíteni, hanem azt segíteni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!