Volt idő, amikor az érzelmeknek nem sok köze volt a házasságkötésekhez. Az érdekházasságokban mit sem számított az érzelem, sokkal inkább a haszon, a vagyon és a hatalom dominált.
Mára ez a legtöbb kultúrában már nem érvényesül. Az ész szerepét a szív és a szerelem vette át. A legtöbben el sem tudnánk képzelni, hogy szerelem nélkül házasodjunk, de mindenkinek mások az igényei egy kapcsolatban. Vannak, akinek az igényeit alig lehet tartani, talán nincs is olyan ember, aki annak megfelelne. Mások arra esküsznek, hogy az egyszerű a nagyszerű. Kit a külső, kit pedig a belső értékek fognak meg valakiben. Vannak kapcsolatok, amelyek nem nagy lánggal indulnak, hanem barátságból fejlődnek szerelemmé.
Az minden kire igaz lehet, hogy vágyunk a szeretetre, de nem elég csak szeretve lenni, azt viszonozni is szükséges a jól működő kapcsolatban. Ám ezt nem biztos, hogy mindig érzi és érezteti az ember. Amikor az egyik fél nagyobb vehemenciával szereti a társát, míg a viszonzás, még ha meg is van, de közel sem ekkora hévvel történik meg, vajon meg lehet maradni egy ilyen kapcsolatban?
Szerelmes akkor is lehet valaki, hogy az nincs viszonozva. Ugyanúgy érezheti a gyomor összeszűkülését, a pillangóhatást, felgyorsulhat a szívverése, ha meglátja azt, aki iránt ezt érzi. A még ki nem mondott vagy plátói szerelem is szerelem, de az az igazi, ha viszont is szeretnek.
Itt sem állunk azonban meg. Azt mondják ugyanis, hogy egy kapcsolatban az érzelmek intenzitás más-más a felekben. Az egyikük kicsit mindig jobban szeret, mint a másik. Ennek következtében lehetséges az, hogy a szerelmesek nem mindig ugyanakkora erőbedobással vesz részt a kapcsolatban.
Van, aki kételkedik érzelmeiben, esetleg fél az újabb csalódástól, emiatt óvatosabban, lassabban adja ki magából érzelmeit. Éppen ez az óvatosság lehet annak is az oka, hogy a párja feladja egy idő után a küzdelmet, ha úgy érzi, hogy nem kap viszont ugyanannyi és ugyanolyan érzelmet. A szakítás felnyithatja a szemeket és az érzelmek is felszínre törhetnek.
Jól kell szeretni, de erre igazán általános recept nincsen, hiszen mindenki más, és a két egyedi ember szerelme sem lehet a már korábban megéltekhez teljesen hasonló.