A családtagok azonban nem feltétlenül a közelünkben élnek. Aki pedig egyedül él, most talán még inkább nagy szükségét érzi arra, hogy szerettei közelében legyen. A karácsony az az ünnep, amely felkelti az emberben a szeretet adok-kapok minden formáját.

Ezek szerencsére orvosolható problémák, de vannak köztünk olyanok, akik olyan szinten ki vannak éhezve a szeretetre, hogy szint már annak a betegjei. A szeretethiány nem feltétlenül csak arra az időszakra vonatkozik, amikor épp szingliként éljük életünket. Kétségtelenül eljön az az idő, amikor a boldog egyedüllét után is társra vágyunk, de az igazi, tartós szeretethiányos személyek problémája gyermekkorban gyökerezik. Ők azok, akik szüleiktől nem kapták meg azt a feltétel nélküli szeretet, amelyből felnőttként is tudtak volna táplálkozni, így meg kell tanulniuk arra, hogyan kell szeretetet adni és kapni. Ez az út azonban rögös lehet, mégpedig azért mert:

• A szeretethiányos embert annyira akar valakit szeretni, hogy afelett uralkodik is. Legalábbis szeretne, és ha ez kezdetben még tetsző is a másik fél számára, egy idő után nyomasztává válhat, hogy be kell számolni minden mozzanatáról. Szinte megfojtja, rátelepszik a másikra és igyekszik bűntudatot kelteni párjában azért, mert nem figyel rá. Kiköveteli a szeretet és a figyelmet.
• A szeretethiányos személyek annyira vágynak arra, hogy szeretve legyenek, hogy sűrűn akarják hallani mások szájából. Igazából megerősítésre vágynak nap, mint nap, hogy nem értéktelen emberek.
• Nem elég semmi. Bárhogy erőlködik a társ, a barát, azt mintha azonnal elnyelné és újabb dózisra vágyik, nagyobbra. Visszafelé adni pedig jóval kevesebb energiát öl bele. Ez az a kapcsolat, amely a másik energiáját elszívja és nem emeli, nem ösztönzi, hanem elnyomja.
• A szeretethiányos számára a világ gonosz, tele aljas emberrel, aki őt nem érti meg és ezért folyton panaszkodik.
• A szeretethiány manipulációra hajlamosít, amelynek eszköze a bűnbak gyártása. Az ilyen személyeknek mindig van valami, amint aktuálisan megsértődhetnek, a másik félben pedig keltik a kellemetlen bűntudat érzését.

• A szeretethiány egoistává teszi az embert. Egy-egy beszélgetés során jellemzően bármiből képes magára terelni, irányítani a szót. Képes meghallgatni a másik felet, de egyáltalán nem érdekli az elhangzott. Bármiről legyen is szó, addig csűri-csavarja a kommunikációt, hogy saját magáról kezd beszélni.
• A szeretethiány annyira uralkodhat az ember felett, hogy ezeket a viselkedési formákat előbb vagy utóbb a környezete kiismeri, és ha nem tetszik, akkor faképnél hagyják. Azonban az is éppúgy előfordulhat, hogy egy olyan másik személyt keres magának, aki egoját simogatni tudja és megadja azt neki, amire a lelke vágyik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!