El kellene fogadni, hogy egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Amikor rossz valami, akkor hajlamosak vagyunk magunkat sajnálni és ilyenkor a másik fél bármilyen cselekedete idegesítő lehet. Hiába nem változott semmi, ő ugyanúgy úgy tesz, ahogyan eddig is, mi kezdünk másképp tekinteni rá. Talán még a hibáit is direkt figyeljük. Sőt olyat veszünk észre, amit eddig nem. Erre mondják azt, hogy aki keres, az talál. Nos, ha a hibákra koncentrálunk, akkor tényleg találhatunk. Kétélű fegyver ez, ugyanis ilyenkor másképp viselkedünk a párunkkal szemben, aki ezt megérzi. Ő pedig megpróbálhatja kideríteni, hogy mi van a háttérben, de az is lehet, hogy visszavág és még a végén a saját rosszaságainkkal találjuk magunkat szemben. Az biztos, hogy ez utóbbi verzió csak elmérgesíti a helyzetet.

Annyi bizonyos, hogy amikor észrevesszük a párunk negatív változásait, az számunkra teljesen egyértelmű. Azzal már kevésbé vagyunk tisztában, hogy mi is ugyanúgy változtunk. Csakhogy azzal mi együtt élünk, és (a legtöbb) nem egyik napról a másikra következik mindez be, ezért hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ha azon vesszük észre magunkat, hogy a társunk egyre idegesítőbb számunkra, akkor abba is bele kell gondolni, hogy lehet, hogy nem vele van a gond. Lehet, hogy nem jó a munkahelyi légkör, vagy egyszerűen nem azt csináljuk, amit szeretnénk és mindez frusztrálóan hat ránk. Lehet, hogy a baráti körben történt valami. Esetleg nem érezzük jól magunkat a saját bőrünkben. Bármi kiválthatja bennünk az elégedetlenség érzését, amelyet arra vetítünk ki, aki mellettünk van. Ez nagyon sokszor a párunk, aki mindent pontosan úgy csinál, mint azelőtt. Hirtelen mégis minden olyan rossznak tűnik. Nos, ilyenkor kell elgondolkodni azon, hogy mi változott bennünk, velünk?

Ezelőtt sem volt nagy udvarlós típus a párod, most mégis nagyon rosszul esik tőle, hogy alig kapsz dicséretet, elismerést? Miért pont most? Ezen megsértődsz és mindezt érzékelteted vele, persze neki lövése sincs arról, hogy mit vétett. Megint csak magaddal lehet a probléma, csak a párodon csattintod azt a bizonyos ostort.

Van időszak, amikor vakon és bármit vállalva állunk bele egy kapcsolatba. Sokat teszünk annak érdekében, hogy hól működjön a kapcsolat és csak a későbbiek során tisztul ki a kép: bizony, nem egyenlő a vállalás a kapcsolatban. Egy komolyabb változással ez is felszínre kerülhet és bizony sérelemként felbüföghet. A jó kapcsolat ismérve azonban a jó kommunikáció. Tehát ha eddig minden így működött, majd számodra hirtelen nagy teherré válik mindez, azt a párod nem fogja érzékelni. Lehet, hogy te kényeztetted el? Ez a te hibád, ám egy beszélgetés során ki kell térni arra, hogy a terheket át kell csoportosítani, mert nem bírod.

Ha hibát akarunk keresni valakiben, akkor fogunk is találni. Csakhogy senki sem tökéletes. De ha te teljes meggyőződéssel gondolod, hogy tökéletes vagy és a párod a hibás, ott már gond van. Igen, hibázhat a társad. Emberi tényező, de ne gondold, hogy nem látja a te hibáidat, csupán csak nem vágja a fejedhez.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!