A kapcsolatteremtéshez is bátorság kell, de a kapcsolat fenntartásához is.

Joggal kérdezhetjük, hogy miért. Itt a veszélyhelyzet a csalódásban, a sértődésben, a mások által okozott fájdalomban keresendő, hiszen ha elvárásaink nem teljesülnek, akkor eljuthatunk a kiábránduláshoz.

Ahhoz, hogy a család a béke szigete lehessen, önmagunkkal kell tisztában lennünk. Élővé kell tennünk azt az ismert mondást, amit Jézus üzen nekünk: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!”

A társunk bennünk él. Ha nem szeretjük önmagunkat, a társunkat sem tudjuk szeretni. Ha nem szeretjük és nem tiszteljük a hasonló nemű szülőnket, nem tudjuk elfogadni önmagunkat sem és végképp nem tudjuk elfogadni nemi szerepünket.

Ha nem szeretjük és nem tiszteljük az ellenkező nemű szülőnket, nem vagyunk képesek becsülni a társunkat sem.