Abraham Maslow-nak, a szükséglethierarchia megalkotójának kutatásai is bebizonyították, hogy az ötfokozatú emberi szükséglethierarchia, vagy szemléletesen szükségletpiramis az alapvető biológiai szükségletektől az összetettebb pszichológiai motivációkig építkezik. A magasabb szintű szükségletek csak akkor válnak fontossá, ha az alatta levők bizonyos mértékig már kielégítésre kerültek. Maslow szerint, az emberek többségénél tipikusan a fiziológiai szükségletek 85%-ban, a biztonság igénye 70%-ban, a szeretet igénye 50%-ban, az önérzet igénye 40%-ban, az önmegvalósítással kapcsolatos igény pedig 10%-ban kerül átlagosan kielégítésre. A táplálkozás és a fajfenntartás az élet nélkülözhetetlen biológiai szükségletei közé tartozik. Azonban nem csak azért eszünk és bújunk szerelmesen kedvesünkhöz, hogy éljünk, hanem azért is, mert ez a két tevékenység a legnagyobb örömforrásaink közé tartozik. Épp ezért az emberek folyamatosan kutatják azokat a módszereket, szereket, összefoglaló nevükön afrodiziákumokat, amelyekkel ezek az élmények még magasabb szintekre emelhetőek.

Afrodiziákumoknak nevezzük az olyan anyagokat, amelyek élénkítik a nemi vágyat és a nemi aktivitást. Általánosságban az afrodiziákumoknak két fajtája van. Az egyik csoportba a termékenységet növelı szerek, a másikba a szexuális energiát erősítő szereket soroljuk. Az afrodiziákumoknak tartott szerek nagyobbik részéről mára bebizonyosodott, hogy nincs konkrét serkentı hatásuk, de legtöbbször önmagában a hit elég ahhoz, hogy mégis hassanak, működjenek. Az elnevezést a görög mitológia szerelem istennője, Aphrodité ihlette, akit a vágy anyjának is neveznek. Vonzerejével sem ember, sem isten nem vetekedhetett.

A mondák szerint léptei nyomán növények és virágok sarjadtak, melyek fogyasztása vágyserkentıként, afrodiziákumként hatott az emberi szervezetre. Időutazás a múltba Az emberiség kezdete óta minden kultúrában kiemelt szerepet kaptak az afrodiziákumok, melyeket vagy az impotencia illetve a frigiditás megszüntetésére, vagy a gyönyörszerzés fokozására használtak. Helyenként és időszakonként azonban mindig más volt a divat. Homérosz Odüsszeiájában a zeller, mint bódító illatú növény kerül megemlítésre Calypso szigetén, ahol, Odüsszeusz szerelmi bűbáj áldozatává vált.

A zeller a nevét - ha igaz a mondás - Dionüszosznak, a mámor istenének nevelőjéről, Selenosról kapta. A kínaiak, a koreaiak és a japánok a szerelem almáját, a padlizsánt, annak fallikus formája miatt tisztelték, és tulajdonítottak neki nagyon erős vágyserkentő szerepet. Dél-Amerikában az orron keresztül felszippantott porokra esküdtek, ami lehetett őrölt chili vagy bagóként rágták kokacserje levelét, amelynek kivont hatóanyaga, a kokain, ugyancsak szippantásra (is) szolgál. A XVI. századi fürdőkben rendezett orgiákon beléndekmagokat gyújtottak meg, amelynek füstjével a gátlások is elszálltak. A méz, osztriga, kaviár régóta számon tartott vágyfokozók, csakúgy, mint a szarvasgomba, amiért Casanova is rajongott. Az újdonságnak mindig valamilyen csodaerőt is tulajdonítottak, és mint minden újdonság a maga idejében, nagyon drágák, és nehezen beszerezhetők voltak. Így történhetett, hogy a ma már hétköznapi burgonyát is felfedezése legelején erotikafokozó hatással ruházták fel. Négyszáz évvel ezelőtt a gyönyöröket hajszoló angol urak egy adag krumpliért akár egy cseléd 20 évi fizetésének megfelelı összeget is fizettek.