A mai korra jellemző, hogy a házasságkötések jelentős része válással végződik. A nagyszüleink korosztálya, akik úgy élték le az életüket, hogy akivel házasságot kötöttek, valóban jóban és rosszban is kitartottak egymás mellett, nem is értik azt, hogy mi történik a világban. A most kötött házasságok javára igaz az, hogy nem fektetnek abba időt és energiát, hogy a kapcsolaton belül felmerülő problémákat megoldják. Régebben nem volt divat a válás. Ők választották maguk mellé párjukat, így ha volt is valami gond közöttük, megoldották, megbeszélték. Most azonnal válás a megoldás. Ám nemcsak válás miatt lehet valaki egyedül, hanem az élet hozhat olyan kegyetlen döntést, hogy korán elveszi mellőle párját. Sokan eltemetik házastársukat, és egyedül maradnak. Évtizedeket éltek le együtt, majd ez a megszokottság pillanatok alatt megváltozhat. A gyász, az elhagyatottság érzése sokakat a magány útjára sodor. Bezárkóznak és elszigetelődnek a világtól. Ám nem kell ennek így lennie.

Ha nem a magányt választjuk
Az természetes, ha egy halálesetet meggyászolunk, mint ahogy egy elválást is le kell zárnunk, és némiképp az is tekinthető gyászidőszaknak. Időt kell adni arra, hogy a lélek feldolgozza a történteket, hozzá tudjunk szokni a megváltozott, új élethelyzethez.
Még idősebb korban sem kell lemondani arról, hogy társra találjunk. Ehhez azonban szükség van a belsőnkre hangolódni. Bármelyik gyászt kell is megélnünk (haláleset, válás), ha annak teljesen alávetjük magunkat, minden hogy hány évesek vagyunk, akkor elkezdjük lelkünket sorvasztani. Meg kell élni a negatív és pozitív történések érzelmeit is, azaz nem szabad elnyomni magunkban, ám érezni kell azt a pontot, amikor már csak felfelé tudunk haladni.
Ha idősebbként maradunk egyedül, el kell temetni a társunkat, vagy váláshoz vezetett az egykor oly nagy szerelem, és az évtizedeken át tartó házasság, a gyászolás, elengedés időszaka után új életet kell kezdeni. Máskülönben lebetegít, végtelenül megöregít az élet. Ez mindenképp bekövetkezik, ha a sors is engedi, azonban a minőségen van a hangsúly. Nem mindegy, hogy idősebb korunkban milyen felfogással, milyen életet képviselünk.
Vannak, akik házastársuk eltemetése, vagy válás után is, de rátalálnak a szerelemre és új életet tudnak kezdeni akár hetven évesen is. Ehhez az kell, hogy magunk mögött tudjuk hagyni múltunkat, és merésznek kell lenni ahhoz, hogy egy szép jövő elé nézhessünk.

Ám nem mindenki találja meg a szerelmet és nem is ez a vágya, ettől függetlenül boldog és kiegyensúlyozott életet tud élni, megtalálja a boldogságot az unokákban, az utazgatásokban, a barátokban, közösségben.

Bármilyen idős is vagy, légy boldog, mert nem tudod, mennyi van hátra. Ám a fennmaradó időt se keseregve, a múlton csámcsogva töltsd el. Keress új hobbit, új célokat, új barátokat, akár párkapcsolatot is. Merd magadnak a jót választani, és ne ragadj bele egy olyan rendszerbe, amelyet mások találtak ki, de neked nem tetszik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!