Szerelem nélkül mit ér az élet? Nemcsak ez a mámorító érzés tart életben, hiszen annyi minden más szépség van a világban, de mindenki vágyik arra, hogy szeretve legyen, viszont szerethessen. A mámorító érzés akkor is bekövetkezhet, ha nincs viszonozva, de a legjobb mégis a kölcsönösség. A gyomor összeszűkül, alig tudunk valamit enni, bizsergető érzés uralkodik a hasunkban, a torkunkban gombóc, a szívünk vadul kalapál, és mégsem rossz érzés, hanem az egész testet és az agyat uraló jó. A kapcsolat, a szerelem elején érvényesülő érzést keressük, mert vágyjuk az agyunkat és testünket elöntő felajzott állapotot, amely úgy hat ránk, mint a drog. Ez az állapot egyszerűen nem lehet folyton jelen az életünkben, mert felemésztene. Nem jelenti azonban azt, hogy régóta együtt élő párok között, ne tudna újra hasonló eufória kialakulni. Aki tehát azt mondja, hogy még mindig akkora a láng a párja iránt, mint a legelején, az annyiban hazudik, hogy mégsem folytonosan fennálló állapot ez, de fel tudják magukat tornázni arra a szintre, mert az érzelem mély és kölcsönös.
A filmek hamis képet festenek a szerelembe esésről és magáról a szerelemről, hiszen néhány percben kell felvázolni a történetet, de a valóságban ez sokkal bonyolultabb lehet. Nem feltétlenül az, de csak attól függ, hogy mi milyenek vagyunk. Mert az ember hajlamos olyanon aggódni, ami teljesen felesleges. Mert az ember szeret elméleteket gyártani, amely terelheti nagyon jó útra, és térítheti olyan ösvényre, amely a sötétbe viszi. Mert az ember arra is hajlamos, hogy ha valamire nem tudja a pontos választ, akkor elbizonytalanodik. A bizonytalanság pedig tépelődéssel, feszültséggel jár. Saját magunknak nehezítjük meg az életet, a szerelmi életünket is.
Te is egyike vagy azoknak, akik vágynak a szerelemre, úgy érzed már eleget voltál egyedül? Nyitott vagy arra, ennek ellenére mégsem tudsz szerelembe esni? Bárkivel találkozol és randevúzol, nem alakul ki mélyebb kapcsolat, amelynek okaként leginkább magadat vádolod? Úgy érzed, hogy eddig bárkivel találkoztál, nem mozgatta meg a szívedet? Szimpátia esetén sem éltél át semmi olyan pluszt, amely beindította volna benned a szerelmet?
Nem vagy ezzel a problémával egyedül. Sokan keresik és mégsem találják a párjukat azért, mert válogatósak, egy-egy gesztus és mozdulat számukra olyan mérvadó lehet, amiből azonnal kiszűrik, hogy a másik ember teljességgel alkalmatlan arra, hogy párjuk legyen. Az intelligens emberek ugyanis érzékenyen reagálnak mindenre, így a másik személy által kiadott jelekre is. Az intelligens ember folyton analizál, még az emberek körében is, így ha azt érzi, hogy a randevú alanya benne diszharmóniát vált ki, akkor egyértelmű, hogy nem lesz folytatás.
Ez az intelligencia tehát a szerelemben is érvényesül, de ez nem jelenti azt, hogy minden sokkal könnyebb. A magasabb intelligenciának köszönhetően többet agyal az ember, belemagyarázhat nem is létező dolgokat, állandóan elemez, mert elsődleges célja, hogy magát biztonságban tudja. Aki nem tud érzelmi biztonságot nyújtani, inkább vállalja tovább az egyedüllétet. A "mindegy, csak legyen valaki mellette" elv nem érvényesül. Sőt, nem akárki kell mellé, hanem az igazi.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
