A pánikbetegség szorongással járó pszichés zavar, amelynek rokon betegségei az általános szorongás, fóbia. Vagyis a pánikbetegség nem azonos a szorongással, annak ugyanis egy formája. Lényege, hogy időnként a betegre hirtelen rátör az intenzív félelem, pánikroham. Tünetei a következők lehetnek: rossz közérzet, menekülési késztetés, légszomj, szapora szívverés, izzadás, hidegrázás, reszketés, szédülés, émelygés, hőhullám, görcsös fájdalom a mellkasban és/vagy a hasban, fejfájás, gyengeség, torok elszorulása.

Az ilyen tünetekkel járó állapotot sokszor fel sem ismeri a beteg, mert valami súlyosabb betegségre gyanakszik (pl. szívinfarktus) vagy egy rossz helyzet átélésének, egy rossz helyen való létnek tulajdonítja azt. Valóban van köze egyes helyekhez, szituációkhoz, de lényegében bárhol és bármikor kialakulhat. Ma már önálló betegségként kezelik, régebben azonban a rossz idegállapotra, stresszre fogták.

A pánikroham körülbelül tíz perc alatt éri el tetőfokát és fél óra, egy óra alatt el is múlik. Az átélt egy pánikroham még nem minősül pánikbetegségnek. A betegség diagnosztizálásához szükséges, hogy a fent említett tünetek közül egyszerre minimum négy jelentkezzen. A betegség megállapításának másik tényezője az, ha a rohamoknak egy hónapon belül minimum négyszer kell jelentkeznie.

A betegségre hajlamosíthat az öröklődés, vagyis ha a családon belül volt ilyen jellegű beteg, akkor nagyobb az esély a kialakulásra, de közrejátszat egyéb külső, környezetből érő hatás is (szeretett családtag vagy barát elvesztése, gyermek születése, szülőtől való elválás stb.).

Ha valaki felismeri magán a pánikbetegség jeleit, a rohamot többször átélte, érdemes orvoshoz fordulnia. Szakember segítségével fel lehet kutatni a szorongás okát, és az fokozatosan feloldható, megszüntethető. Kezelése történhet gyógyszeres terápia útján, vagy pedig pszichoterápiával, melyek közösen is alkalmazhatóak.

(Forrás:lelkielet.hu/Fotó:mithogyan.hu)