Próbáljuk az egyensúlyt megtalálni a test, a lélek és a szellem között. Egy betegség által megélhetünk kirekesztettséget, megbélyegzettséget, ami elveszi tőlünk a jövőt, a lehetőségeket, álmaink megvalósítását keresztülvágja. Elveszíthetjük a reményt, az életenergiánkat.Amikor szembesülünk egy súlyos betegség létével szervezetünkben, akkor a legtöbb ember agyán átfut, hogy meg fog halni.
Pedig még mennyi terve van az életben, amit nem valósított meg, a családjának szüksége van rá. Lelki szemei előtt már azt is láthatja, hogy kórházi kezelésre szorul majd, a gyermekének kell ápolnia, pelenkáznia. Rettegés fogja el. Eljuthat olyan mélypontra, amikor azt érzi, hogy valóban itt a vég, de van másik út is előtte. Ha fantáziáját, képzelőerejét elkezdi használni az olyan idegpályákat tud aktiválni az agyban, amelyek befolyásolják testünket sejtszinten is. Legalább ilyen hatással van ránk, ha valaki a mélyből minket kirángat pozitív, megerősítő szavaival. A képzelőerő bevetése egy kialakult betegség idején nem azt jelenti, hogy egy olyan világot kell teremteni, ahová elmenekülhetünk a betegség elől, hanem olyat kell képzelni, ami reális, ami a való életben is megvalósítható. Ha a realitást túlszárnyaló dolgokat képzelünk el és abban élünk, az ugyan lehet jó és szép, de csapda.
Öncsapda, amiből ki is kell tudni mászni.Minden krízishelyzet egyben hordozza a változás és a gyógyulás lehetőségét is, amelyben nagy szerepe van a képzelőerőnek. Képzeljük azt el, hogy újra egészségesen, boldogan élünk egy olyan világban, ahol minden percből a legjobbat igyekszünk kihozni. Tudunk az apró dolgoknak örülni. Rengeteg felfedezetlen és kiaknázatlan erő rejtőzik bennünk, amit nekünk kell felfedezni. Egy betegség rávilágíthat ezekre a titokzatos potenciálokra.
(Fotó:mithogyan.hu)