Életünk folyamán a dolgok egyszer csak megtörténnek. Nem számítunk rá, mégis bekövetkeznek, legyenek az boldog vagy pont szomorú történések. Nem kopogtatnak az ajtónkon életünk forgatókönyvírói és nem faggatnak ki, hogy ez tetszene-e vagy sem. Egyszerűen csak megtörténik.

Az ember irányítása alá igyekszik venni életét. Maga a világ változik, és vele együtt természetesen az emberek is. Mindennek oka van, ez biztos, azonban nem tudjuk, hogy pontosan miért is épp itt vagy ott vagyunk, miért ide születtünk, de így van. Ha pedig ez van, és ezt nem tudjuk befolyásolni, lehet nem is érdemes ezen aggódni?!

Az élet megy a maga útján. Ahelyett, hogy agyunk kattog azon, amit nem értünk el, ami nem mi vagyunk, miért nem élvezzük azt, akik vagyunk, és azt, ahol vagyunk? Ne álljunk ellen, sodródjunk. A valós dolgok lehetnek jók, sőt nagyon jók, csak fel kell figyelni rá és kiélvezni azokat.

Amikor saját életünknek nekifeszülünk, ellenállunk, nehézségekbe ütközünk, ráadásul olyanba, amit mi saját magunk okozunk. Nagyon nehéz egyfolytában a valóság ellen küzdeni. Fogadjuk el magunkat, az életünket, a munkánkat, a környezetünket. Még merészebb dolog felfedezni azokban a boldogságot, a szépséget.

Minden tapasztalatunk egy gondolat az agyunkban. Amikor valami történik, az emberek szinte azonnal saját történetüket ruházzák fel azzal, vagyis felveszik a külső történést. Ez pedig harc a valósággal, saját értelmezésünk azzal, ami zajlik.

Amit tehetünk, tudatosítani kell magunkban, hogy a külső történések nem zavarhatják saját gondolatainkat, mert mi csakis a saját történetünket és gondolatainkat tapasztaljuk meg.
Ennek felismerése ijesztő, és eleinte nehezen kivitelezhető. Egész addigi nézőpontunkat le kell erre az újra cserélni ahhoz, hogy lássuk mi zajlik.

(Forrás: bien.hu)