A végzetes hiba, amit elkövetünk, abban az önbecsapásban áll, hogy identitásunkat az általunk megkeresett pénzzel, elfogyasztott dolgokkal, illetve személyes kapcsolatainkkal definiáljuk. Ez egyrészt társadalmi frusztrációhoz vezet, másrészt fájdalmas szenvedést okoz nekünk, ha fontos személyes kapcsolataink megszakadnak.
Buddhista nézőpontból a mindig a „legjobb”-ra törekvés egyszerűen értelmetlen.
Bölcsebb arra törekedni, ami „elég jó”. Ennek igazságát a kortárs pszichológia is alátámasztja.
A maximalisták és a megelégedésre törekvők által elért boldogságot tanulmányozva azt találták, hogy a nagy csalódások forrása általában a legjobbra való törekvés. A maximalistákat állandóan veszélyezteti az elszalasztott, még jobb lehetőségek miatti sajnálkozás.
Minél több az alternatíva, a választás annál nehezebb és költségesebb. A gazdasági növekedés pedig egyre több és több alternatív lehetőséget kínál számunkra, növelve ezzel az elrontott választás, a sajnálkozás és a frusztráció esélyét.”
