Forgatagban élünk, határidőkkel dúsított mindennapjainkban igyekszünk megfelelni a kívánalmaknak. Túl sok információ ér naponta, túl sok az inger, túl sokat kell teljesíteni és túl sokat várunk el magunktól is. Túl sok a túl. Csoda, hogy ebbe belefáradunk? Ma annyi információt fogadunk be egy hét alatt, mint két évszázaddal ezelőtt egy egész évben tették az emberek. Ez mind kihatással van ránk, persze, hogy elfáradunk fizikailag és szellemileg is. Természetesen nem minden információt kell befogadnunk, azonban arra is időt és energiát kell fordítanunk, hogy megszűrjük azt a tartalmat, amely számunkra fontos lehet. Ebben a forgatagban kell élnünk, és akkor is magunkra vállalunk terheket, ha nem kellene, ha épp arra lenne lehetőség, hogy kicsit csituljanak körülöttünk a történések. A rendszerezett és behatárolt napjainkban talán minden percére megvan a kiosztás, hogy akkor minek kellene következnie. A túlvállalással azonban rohanásba csap át az életünk. Ez korántsem biztos, hogy a hatékonyságot eredményezi. Talán épp a nagy rohanás, a túlzott terhek miatt nemhogy hatékonyabbá válunk, hanem felületesen végezünk feladatainkkal. Semmit nem fejezünk be százszázalékosan, mert nincs is rá időnk.

A túlvállalás jellemző ránk akár a magánéletünkben is, de a munkahelyen is megmutatkozhat. Ha nem mi vállalunk önként ennyi mindent, akkor is megtalálhatnak feladatokkal, és ránk sózzák. Sokszor érezhető az, hogy mennyivel egyszerűbben is meg lehetne oldani dolgokat. Valami miatt azonban az ember bonyolított rajta, aminek akár szenvedőalanyai is lehetünk.

Nagyon sok területen megfigyelhető az, hogy vagy mi magunk nehezítjük meg a dolgainkat, és ez akár másra is kihatással lehet, vagy éppen mi szenvedünk attól, hogy más mennyire megbonyolította. Pedig lehetne a világ és az élet egyszerűbb. Sőt így lenne igazán jó, hiszen általánosságban elmondható, hogy az emberek sokkal jobban felfigyelnek az egyszerűre, az átláthatóra. Nemcsak felfigyelnek, de meg is értik és így megvalósíthatóbb is.

Bármennyire dacolunk is az idővel, nem lehet napi 24 órával számolnunk, hiszen abból alvásra is szánni kell némi időt, így nem érdemes annyi feladatot betervezni, amely két napra is elegendő lenne. Ha nem a főnöködtől eredő ez az elvárás, akkor lehet, hogy te magad kreálsz annyi feladatot saját napjaidba. Ez már a felismerés. Ezért oszd el a megoldandó feladatokat akár több napra is. Rangsorold azokat és a legfontosabbakkal kezd.

Frédérick Leboyer, francia író szavaival élve "A dolgok egyszerűek, csak az emberi észjárás bonyolult." Kérdezd csak meg a barátaidat a problémáidról! Rá fogsz döbbenni, hogy kívülről mennyire egyértelmű mit csinálsz, hogyan kellene hatékonyabbá és könnyebbé tenni az életedet. Ha nem is hallgatsz senki másra, akkor is válts nézőpontot, vagy keresd a megoldást más megközelítésből. Ha bonyolulttá tudod tenni, akkor egyszerűsíteni is tudod az életedet.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!